Nicole Kidman színésznőnek szombaton, röviddel megérkezése után el kellett hagynia a Velencei Filmfesztivált édesanyja, Janelle Ann Kidman hirtelen halála miatt.
Nicole Kidman a Velencei Filmfesztiválra érkezett Olaszországba, de röviddel ezután távozott, miután szomorú hírt kapott, hogy édesanyja elhunyt.
Az 57 éves színésznő azért érkezett a fesztiválra, hogy átvegye a legjobb színésznőnek járó díjat a Babygirl című filmben nyújtott alakításáért, de Janelle Ann Kidman hirtelen halála miatt távoznia kellett. A film rendezője, Halina Reijn olvasott fel egy üzenetet a közönségnek.
„Ma érkeztem Velencébe, hogy röviddel utána megtudjam, hogy gyönyörű és bátor édesanyám, Janelle Ann Kidman elhunyt. Sokkolt a hír, és mennem kell a családomhoz, de ezt a díjat neki ajánlom, ő formált engem, ő vezetett engem, és ő tett azzá, aki vagyok” – írt a közleményében a színésznő.
„Végtelenül hálás vagyok, hogy kimondhatom a nevét mindannyiótok előtt Halinán keresztül. Az élet és a művészet ütközése szívszorító, és a szívem megszakad. Szeretünk benneteket.”
Brady Corbet, aki a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt vette át a bejelentést követően, részvétét fejezte ki Nicole Kidmannek a beszédében. Nicole 2022 januárjában árulta el, hogy édesanyja beteg, de akkor nem közölt további részleteket.
Az NPR Fresh Air podcastjában adott interjúban a színésznő elmondta elmondta: „Elsősorban azért vagyunk itt [Ausztráliában], hogy édesanyámat ápoljuk, és hogy az unokái körülötte legyenek. Szerencsére tegnap, még annak ellenére is, hogy [a COVID-19 omikron variánsa] tombolt az országban, be tudtuk vinni a galériába zárás után, hogy megnézhesse a Matisse-kiállítást, ami, mivel az anyukám művészetek iránti szeretetben nevelt fel, rendkívül megnyugtató volt számára.”
Nicole Kidman idén is tisztelgett édesanyja előtt, amikor első ausztrálként megkapta az Amerikai Filmintézet Életműdíját. Elmondta, hogy édesanyja betegség miatt nem tudott vele tartani, és hozzátette: „Anyukám nincs itt, de küldött nekem egy képeslapot, elsírtam magam.
„Ez neki szól, ő mindig ott volt velem, már kislánykorom óta, amikor az ágyon sírtam, mondva: ‘Mama, nem akartak engem, nem vagyok elég szép, túl magas vagyok, tele vagyok szeplőkkel, ilyen vagyok, olyan vagyok.’ És ő mindig biztatott, szóval ez neki szól” – mondta akkor a színésznő.
