Polgár Tünde egy új YouTube videóban Miskolcra utazott, hogy bemutassa gyerekkora helyszínét, és őszintén beszélt alkoholista édesanyjával való kapcsolatáról is. Miután férje, Polgár Árpád néhány héttel ezelőtt szintén bemutatta, honnan származik, most Tünde is úgy döntött, hogy megnyílik a gyerekkorával kapcsolatban.
A videó leírásában azt is megindokolta, miért érezte úgy, hogy el kell mesélnie a történetét. „Bízom benne, hogy ezzel a kis videóval megmutathatjuk nektek, hogy nem a származásod határoz meg. Hogy lehet az a pohár mindig félig teli. Hogy a negatív tapasztalatokra is lehet építeni és azokra alapként tekinteni. Hogy nem sajnálatra és önsajnálatra van szükség a kitöréshez, hanem jó tanárokra, példaképekre és legfőképp akaraterőre. Én (Tünde) talán nem tudok annyira megnyílni a múltammal kapcsolatban, mint Árpi, de bízom benne, hogy azért sikerül egy kis reménysugarat mutatni azoknak, akik szintén mélyről szeretnének elindulni. Hogy ha azt mondják, felkapaszkodott vagy, azt értelmezheted pozitívan is” – írta.
Polgár Tünde a videóban megmutatta követőinek azt az utcát, ahol a családjával élt gyerekkorában, a miskolci Vargahegyen.
Elmondása szerint fiús lány volt, aki folyton fiúkkal játszott, és minden nyáron betörték a fejét. Ugyanakkor gyerekkora traumatikusabb részleteit is felidézte, hiszen édesanyja alkoholizmusa meghatározó része volt a felnőtté válásának.
„Öt-hatéves koromig nem is tűnt föl, hogy az anyám iszik” – mondta. „Amikor megéreztem, hogy mi történik otthon, akkor már tényleg olyan üvöltözések voltak, mint egy szappanoperában. Akkor már rossz volt hazajárni. Sötétedéskor összeszorult gyomorral mentem haza, mert nem tudtam, hogy milyen hangulatban fogad az anyám” – mesélte, hozzátéve, hogy az édesapja csak keveset volt otthon, mert sokat dolgozott.
„Amíg másoknak a szép emlékek ugranak be a gyermekkoráról, addig nekem az, ahogyan az unokatestvéremmel elbújtunk a paplan alatt és sírtunk, mert kiabálás volt nálunk. Vagy az, hogy hová kellett vinnem éppen a hányós vödröt, hogy feltakarítsak” – idézte Tündét a Bors. „Üvöltött velem és tépte a hajam, hogy nem jó pálinkát hoztam a kocsmából vagy nem eleget, mert nem kaptam elég pénzt, és mertem kiflit venni az öcsémnek.”
„Az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy rázárjam ezekre a dolgokra az összes szobaajtót, hogy ne kelljen rá visszaemlékeznem. Túl sok volt a fájdalom. Nem a fizikai fájdalom volt sok, pedig kaptam… Sokszor megvert az anyám, tépte a hajamat. De inkább az fájt, hogy amíg más kislányokkal az anyukájuk boltba ment és szépen öltöztette őket, befonta a hajukat, addig én attól féltem, hogy ha az anyám bemegy az iskolába, józan lesz, vagy részeg” – idézte fel.
Szülei válása után a bíróság először az édesanyjuknak ítélte meg a felügyeleti jogot, később azonban az öccsével az édesapjukhoz kerültek, és ezután megszakadt a kapcsolata az anyjával. Bár felnőttként megpróbálta rendezni a viszonyukat, nem sikerült neki.
„Tizenkét éves korom után mindössze kétszer találkoztunk. Egyszer az édesanyja temetésén, amikor konkrétan átnézett rajtam és még csak a közelembe sem jött, majd jó pár évvel később, amikor már gyermekem és családom volt. Felhívott, hogy a fejemre olvassa, mik a gyermeki kötelességeim. Sorolta, hogy mire van szüksége, mert kórházban van. Derült égből jött a telefon, és nem is tudtam vele mit kezdeni. Küldtem neki pénzt és mindent, amit lehetett. De arra nem voltam képes, hogy találkozzak vele. Nem kérdezte meg, hogy mi van velem és az öcsémmel. Azt sem, hogy van-e unokája, vagy hogy miként élek… Abban a percben végleg lezártam egy újabb szobát. Mindaddig, amíg meg nem halt” – vallotta be Polgár Tünde.
