Határozott véleményt fogalmazott meg Szacsvay László a színészek közéleti szerepvállalásáról. A Nemzet Színésze a Best Podcast vendégeként beszélt arról, hogyan látja Nagy Ervin politikai pályára lépését, de a beszélgetés során saját életéről, betegségeiről és a magányról is őszintén vallott.
A műsorban először arról kérdezték, mit gondol Nagy Ervin politikai karrierjéről, aki 2026-tól a Tisza országgyűlési képviselője és kultúráért felelős államtitkára lett.
A színész először csak annyit mondott, hogy ez kollégája saját döntése, ám amikor ismét rákérdeztek a véleményére, röviden és egyértelműen fogalmazott.
„Nincs. Egy mondat van: színész ne politizáljon!” – mondta.
Amikor a műsorvezető felvetette, hogy Nagy Ervin éppen színészként képviselheti hitelesen pályatársai érdekeit, Szacsvay László így reagált: „Lehet, hát majd elválik! Akkor is, a véleményem ez.”
Ezt követően felidézte, hogy korábban is voltak olyan ismert művészek, akik parlamenti képviselőként vállaltak szerepet. Többek között Avar Istvánt, Kállay Ferencet, Pécsi Ildikót és Darvas Ivánt említette.
„Jókat mondtak néha, de hát az édes kevés” – fogalmazott.
A beszélgetés során Szacsvay László arról is beszélt, hogy ő maga soha nem vágyott politikai szerepre, annak ellenére sem, hogy családjában történelmi jelentőségű személyiség is volt.
„Nekem két mondatom van a politikáról. Az egyik, hogy aki politikusnak elmegy, az egyéb gazemberségre is képes. A másik: a hatalom az egy súlyos betegség, és egyre romlik az állapota.”
A színész hozzátette, hogy saját magát soha nem tartotta harcos alkatnak.
„Nem vagyok harcos alkat, sőt, ha őszinte akarok lenni, tulajdonképpen egy gyáva kis pali vagyok. Soha nem hőzöngtem, nem voltam forradalmár. Inkább próbáltam túlélni azt, amit az élet elém tett.”
A 78 éves művész arról is beszélt, hogy élete során számos nehézséggel kellett megküzdenie. Gyermekkorában agyhártyagyulladáson esett át, később több betegséggel is szembenézett, az elmúlt egy évben pedig övsömör okozott számára komoly fájdalmakat.
Három évvel ezelőtt elveszítette feleségét, Claudiát, akit hosszú éveken át ápolt. Azóta egyedül él, mindennapjaiban kutyája, Fülöp jelenti a társaságot, és azt mondja, most már elfogadta az egyedüllétet.
„Amikor este becsukom magam mögött az ajtót, egyedül maradok, illetve Fülöpkével. Persze, jó lenne, ha a kutyámon kívül lenne még valaki mellettem, de az egyedüllétnek is megvannak a maga szépségei. Nem kell senkivel veszekedni, senkihez alkalmazkodni, én meg alapvetően megtanultam együtt élni a magánnyal.”
Ami a jövőt illeti, csak azt szeretné, hogy ameddig csak lehet, dolgozhasson, teniszezhessen és nagyokat sétálhasson a kutyájával.
