Hol van az a nyár? – kérdezhetjük sokan, februárhoz közeledve. Szandi és Kamarás Iván is ugyanezt kérdezték egymástól a Csináljuk a fesztivált harmadik elődöntőjében, miközben életre keltették Lajtai Lajos és Békeffy István operettjének, A régi nyárnak egyik legismertebb duettjét. A közönségnek nagyon tetszett a produkció, és a zsűrit is elvarázsolta az előadók színpadiassága.
„Ha őszinte leszek, ebbe volt egy kicsi dráma. Azt kellett volna, hogy csókoljátok meg egymást… nem úgy… hát vannak színészcsókok… nem tudom, hogy érted-e, amit mondtam… nekem egy kicsit súlyos volt. Örülök, hogy így is hallottam, mert ez is egy formája az előadásnak, semmit nem von le a másik értékéből, sőt. Mindig és mindenhez tudtok hozzátenni, Szandi is, meg Iván is, köszönöm szépen, hogy hallhattam” – fogalmazott Korda György.
„Nekem meg pont azért tetszett ez most nagyon, mert frissebb volt. Két fiatal művész elénekelte nekünk, ahogy Kata meg Zoli szokta mondani, egy kis színházat varázsoltak ide nekünk. Nekem nagyon tetszett, köszönöm szépen” – ment szembe férje véleményével Balázs Klári.
Janza Kata komoly arckifejezéssel figyelte a produkciót. Kifejtette: „Anyukámnak van egy jó kifejezése erre, hogy amikor egy búra alá kerülök egy előadás alatt, akkor benne vagyok abban a búrában, és akkor nem lehet hozzám szólni. Nem mindig tudom én is olyan hamar összeszedni magam, mikor valami jót látok. Most azért volt meg duplán ez a búra, mert Szanditól kaptam meg, amit az Ivántól tudtam, hogy meg fogok. Nekem a Szandi volt egy olyan csoda, hogy idevarázsolt egy régi világot, visszahoztatok egy régi illatot, egy régi ízt, mai érzésekkel. (…) Benne vagyok a búrában még most is” – fogalmazott a művésznő.
„Egy színész is, és egy énekes is, – és ebben egészen biztos vagyok, hogy ti is -, ismeri a saját korlátait, és ismeri a saját korlátlanságát. Tudja azt, meddig szabad bizonyos dolgokban elmennie (…). De egy páros, akik nem olyan rég ismerték meg egymást, képesek felfogni a másik határtalanágát és a másik határait, és úgy kiegészíteni és segíteni a másikat dal közben, hogy úgy hullámozzanak együtt, hogy abból egység legyen – hogy lett Ivánból popénekes és Szandiból egy filmszínész itt az orrunk előtt -, nekem az volt a fantasztikus” – véleményezett Bereczki Zoltán.
Valóban, a páros igazi színházi produkciót nyújtott, mintha néhány perc erejéig belecsöppentünk volna egy romantikus film közepébe. Az élményt pedig a közönség 37 ponttal jutalmazta.
