Tarján Zsófi Kadarkai Endre műsorában nemcsak a gyerekkoráról és az önértékeléséről beszélt, hanem arról is, hogyan alakult ki benne az a vadóc, bakancsos, rockos női karakter, amelyet ma is sokan azonnal felismernek benne. Az énekesnő őszintén kimondta: tudatos döntés volt, hogy nem akart édesanyja, Hernádi Judit terepén versenyezni.
Zsófi szerint édesanyja a kecses, elegáns, klasszikus dívatípust képviselte: magas sarkú, kosztüm, nőies megjelenés, letisztult elegancia. Ő pedig pontosan érezte, hogy neki másfelé kell mennie. „Semmiképpen nem akartam anyámmal versenyezni a saját terepén” – mondta, hozzátéve, hogy ezért választotta inkább a Martens bakancsot, a sportosabb, rockosabb, vadócabb utat.
Ez azonban nem valamiféle dacból fakadt, inkább identitáskeresésből. Tarján Zsófi szerint a „divaság” valahol mindkettőjükben megvan, csak másképp. Míg az édesanyja a klasszikus, tiszta díva, ő inkább a „koszos”, jó értelemben vett vadóc díva. Ez a szerep közelebb áll hozzá, és egyáltalán nem érzi rosszul magát benne.
Azt is elárulta, hogy gyerekként és kamaszként sokáig fiúsabbnak érezte magát, sőt vágyott is arra a státuszra, amelyet szerinte a fiúk élveztek. Már egészen korán feltűnt neki, hogy a világ mintha jobban kedvezne nekik, érdekesebbnek, fontosabbnak látszanának. Emiatt ő maga is szeretett volna hozzájuk hasonlítani, mert úgy érezte, náluk van az erő, a szabadság és az a társadalmi pozíció, amelyre ő is vágyott.
Később ez a fiúsabb energia sportokban is megjelent: karatézott, ma pedig boxolni jár. A bokszról úgy beszélt, mint terápiáról, amely segít kiütni magából a felgyülemlett feszültséget. Ugyanakkor érdekes kettősséget vallott meg önmagáról: miközben kívülről vadócnak tűnhet, belül inkább aszkéta. Nem iszik sokat, nem dohányzik, nem él drogokkal, figyel arra, mit fogyaszt, sportol, és tudatosabban él, mint ahogy azt sokan elsőre gondolnák róla.
A nőiséggel való viszonya ma is alakulóban van. Bár a színpadon megjelenik a nőiesebb oldala is – például fellépőruhákban, erősebb sminkben, látványosabb megjelenéssel –, ezt mégsem lubickolásként éli meg, hanem feladatként. A koncert számára elsősorban munka, helytállás, koncentráció. A „hercegnősség” így inkább szerepelem marad, mintsem felszabadult önazonosság.
Éppen ezért különösen érdekes volt, amikor arról beszélt, hogy milyen női mintákra néz fel. Meglepő módon vizuálisan inkább férfi mintái voltak, nőként viszont például Amal Clooney-t emelte ki. Benne azt az elegáns, szelíd, de mégis rendkívül határozott női erőt látja, amely képes túlemelkedni a harsányságon és az erőlködésen.
Tarján Zsófi szerint az igazi erő nem feltétlenül zajos vagy kemény. Sokkal inkább egyfajta „szelíd erő”, amely egyszerre nőies, határozott és méltóságteljes. Olyan minőség, amelyet ő maga is szeretne egyre inkább megtanulni.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy 40 évesen már nem akarja megtagadni önmagát, de keresi, hogyan tud együtt fejlődni a saját karakterével. Látja magában a lehetőséget arra, hogy a vadócság idővel finomodjon, konszolidáltabbá váljon, anélkül hogy elveszne belőle az, ami igazán az övé.
