Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban negyedik adásában a nézők végre megtudhatták, ki viselte a titokzatos vörös köpenyt. A társai előtt is rejtve maradó gyilkos szerepét Kováts Dávid kapta, aki eleinte különleges lehetőségként élte meg a feladatot, rövidesen mégis szinte mindenkitől tartani kezdett – írja a Blikk.
Kováts Dávid volt a vörös köpenyes gyilkos
Napokon át találgatták Az Árulók szereplői, ki lehet a kastélyban bujkáló, vörös köpenyes gyilkos. Csonka András és Elek Péter neve is felmerült, a játékosok mégsem jártak közel a megfejtéshez.
A negyedik részben a nézők előtt lehullt a lepel: Kováts Dávid, A legjobb ajánlat műkereskedője kapta a titkos szerepet. Kilétét még a három hagyományos Áruló sem ismerte.
Dávid kiválasztása pontosan úgy kezdődött, mint a többieké. A kerekasztalnál egy vállérintéssel jelölték ki, ezért először azt hitte, hogy ő is ugyanazt a feladatot kapja, mint a többi gyilkos.
Csak a beavatáskor látta meg, hogy az ő köpenye vörös. Ekkor közölték vele, hogy különleges szerepet és olyan hatalmat kapott, amely korábban még nem jelent meg a műsor magyar változatában.
Kezdetben előnynek érezte, hogy egyedül játszhat
A titkos szerep eleinte szabadságot adott neki. Nem kellett közösen döntenie a többi Árulóval, és önállóan alakíthatta a stratégiáját. Úgy érezte, rejtett helyzetéből könnyebben keverheti a lapokat, mint azok, akiknek folyamatosan egymáshoz is alkalmazkodniuk kellett.
Az izgalom gyorsan szorongássá változott. Dávid arra számított, hogy a többi gyilkos az első pillanattól kezdve megpróbálja azonosítani őt. Fordított helyzetben ő maga is ezt tette volna: minél hamarabb megtalálta volna a titkos játékost, majd feláldozta volna azért, hogy félrevezesse az ártatlanokat.
A bizalmatlanság rövid idő alatt a teljes játékát meghatározta.
„Nekem a 24-ből 23 embertől félnem kell” – idézte fel Kováts Dávid.
Minden véletlen mozdulatban veszélyt látott
Dávid nemcsak a gyilkosoktól tartott. Mivel rajta kívül senki sem ismerte pontosan a szerepét, minden gesztust, pillantást és váratlan helyzetet gyanúsnak érzett.
Különösen elbizonytalanította, amikor egy játék után két Áruló ült be mögé az autóba. A visszapillantó tükörből figyelte az arcukat, és azon gondolkodott, hogy véletlenül kerültek-e éppen mellé, vagy már sejtik, kit rejt a vörös köpeny.
„Állandó nyomás, folyamatos paranoia volt” – mondta a titkos gyilkos.
Az éjszakák sem hoztak számára valódi pihenést. A hagyományos Árulók eleve későig dolgoztak, Dávid pedig csak utánuk tudhatta meg, milyen neveket írtak fel. Emiatt az ő játéknapja még hosszabbra nyúlt, az alvásra fordítható ideje pedig tovább csökkent.
A kastélyban kifüggesztett fényképe is árulkodónak tűnt
A leleplezés után többen úgy látták, hogy már a kastély falán szereplő portré is utalhatott Dávid titkos szerepére. A képen látható mosolya egyeseket Jokerre emlékeztetett, ám a játék során ezt annyira nyilvánvaló jelnek gondolták, hogy nem vezette őket közelebb a megfejtéshez.
A különös arckifejezés nem előre megtervezett utalás volt. Dávid a fotózáson egyszerűen elmosolyodott valamin, a készítők pedig ezt az arcát választották ki. A kép elkészítésekor még ő sem tudta, milyen szerepet kap majd a kastély urától.
Dávid saját bevallása szerint már ekkor abban reménykedett, hogy Áruló lehet. Arra viszont nem számított, hogy társai előtt is ismeretlen, vörös köpenyes gyilkosként kell majd végigjátszania a kastélyban töltött napokat.
