Sokáig rá sem tudtam nézni a karalábéra, a zöldséglevesből, ha csak nem reszelve volt, kipiszkáltam az összeset. Irritált, köhögtetett és ki nem állhattam az ízét, de minden bizonnyal fele csak gyerekkori hiszti volt.
Az első saját kezűleg elkészített karalábélevesem óta imádom, sőt már a főzelékkel is próbálkoztam, pedig annak aztán jó tömény karalábé íze van.
A piacokon virulnak a szebbnél-szebb friss gumók. Két közepes méretűből két napra való levest lehet készíteni, tejfölösen, petrezselyemzölddel. A zöldjét, amit a kofa egészen biztosan le akar majd tépni, mindenképp mentsük meg. Apróra vágva a leves elengedhetetlen tartozéka: biztos állíthatom, anélkül fele annyit sem ér ebédünk.
Volt időszak, amikor leginkább a disznók eledeleként használták a kiváló gumókat, melyek tele vannak szőlőcukorral, így biztosítják a szervezet számára szükséges energiát.
Kalciumot, Omega 3-at és 6-ot, káliumot, C-vitamint és mustárolajat tartalmaz. Ez utóbbi serkenti az emésztést, vérkeringést és a kiválasztó szervek működését is. A karalábénak nagyon kevés a kalóriatartalma és vízhajtó, így aki ezt fogyasztja, karcsú marad. Sok benne a béta-karotin és a B-komlpex is, így erősíti a látást, és folyamatosan táplálja, széppé varázsolja a bőrt. A levele B-, A-, K-vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz.
