Mai egyre furább, stresszesebb, rohanó és felborult világunkban gyakoribb a fóbia, pánik, irtózat és bizonytalanság. A felgyülemlett stressz előbb-utóbb egymásra rakódik bennünk, csökken koncentráló képességünk, önbizalmunk és fű-fa-virágtól el kezdünk félni.
Megijedünk, ha a szomszéd véletlenül hangosabban csukja be a lépcsőházajtó, összerezzenünk, ha az utcán valaki jóindulatúan ránk szól, hogy leejtettük a telefonunkat, és külömbenis már attól frászban vagyunk, hogy vajon bezártuk-e az ajtót, vagy elzártuk-e a gázt.
A félelem, bizonytalanság, ijedtség valamilyen formája az emberek nagy százalékánál jelentkezik. A némileg megmagyarázható félelmeket elfogadjuk, a madár, bezártság, sötét, tömeg-fóbiát toleráljuk, de mi van akkor, ha valaki például gombtól, különböző élelmiszerektől, vagy a szekrényajtótól irtózik kórosan?
Beszéljünk róla! – tanácsolják szakemberek. Semmiképp ne zárkózzunk magunkba, mert a befele fordulás csak felerősíti egy idő után a fóbiáinkat. Egyszer valahol azt olvastam, hogy azok a félelmeink, fóbiáink, amik vannak, már megtörténtek velünk előző életünkben, vagyis megoldás lehet, hogy lépjünk túl rajtuk, felejtsük el. Tehát például, ha valaki fél a sötét helyeken, bezártság fóbiája van, akkor azt jelenti, hogy előző életében be volt zárva valahová. Nem kell tovább félni, elég az, hogyha egyszer bűnhődtünk, ne keserítsük meg mostani hétköznapjainkat is.
Félelmeink ezerarcúak, és a miértjükre is százféle tudományos és nem tudományos magyarázat lehet. A legfontosabb viszont az, hogy ne engedjünk, hogy elhatalmasodjanak rajtunk, mert manapság egyre több embert lehet hallani, hogy a leglehetetlenebb dolgoktól retteg. Például létezik anyósfóbia, nem vicc, és már tudományos neve is van: pentherafóbia. A mai modern világunk pedig megalkotta a főzéstől való félelmet is. Ezt a furcsa szorongást mageirocofóbiának hívják, amely a görög „mageirokos” szóból származik, és jelentése főzésben jártas személy.
Ti mitől féltek, irtóztok, rettegtek már-már fóbiásan?
