Van valami kifejezetten régies és méltóságteljes a Vencel névben. Nem tartozik azok közé a keresztnevek közé, amelyekkel minden óvodai csoportban vagy munkahelyen találkozunk, éppen ezért könnyű megjegyezni.
A névnapját szeptember 28-án ünneplők egy olyan nevet viselnek, amely évszázadokon át uralkodókhoz, vallási hagyományokhoz és Közép-Európa történetéhez kapcsolódott. Ezen a napon más nevek viselői is ünnepelhetnek, a szeptember 28-i hagyomány egyik legfontosabb névnapja mégis a Vencelé.
A Vencel ma ritka választásnak számít, és talán éppen ez adja az egyik legnagyobb vonzerejét. Egyszerre ismerősen magyaros a hangzása, mégsem hétköznapi, mögötte pedig olyan történet áll, amely jóval messzebbre vezet egy egyszerű keresztnév jelentésénél.
A név szláv eredetű, a Venceslav névből származik, és német közvetítéssel került a magyar nyelvbe. A hagyományos magyarázat szerint elemei a „koszorú” és a „dicsőség” jelentéséhez kapcsolódnak. A német Wenzeslaus név rövidült Wenzel formára, ebből alakult ki a magyar Vencel.
Egy név, amelyhez egy egész ország története kapcsolódik
A szeptember 28-i névnap nem véletlenül került erre a napra. A név legismertebb történelmi alakja Szent Vencel, a 10. századi cseh fejedelem, aki később Csehország egyik legfontosabb védőszentjévé vált. Halálának napját, szeptember 28-át liturgikus emléknapként tartják számon, Csehországban pedig alakja jóval több egy középkori uralkodó emlékénél: a cseh történelmi és vallási identitás egyik meghatározó személyisége.
Szent Vencelt keresztény uralkodóként tisztelték, halála után pedig kultusza gyorsan elterjedt. Testvére, Boleszláv emberei ölték meg 935-ben, később mártírként kezdték tisztelni. Emléke évszázadokon keresztül fennmaradt, és a Vencel név ismertségéhez is alapvetően hozzájárult.
A név a magyar történelemben sem ismeretlen. III. Vencel cseh királyt 1301-ben magyar királlyá is koronázták, bár magyarországi uralma rövid és korlátozott maradt. A magyar oklevelekben László néven szerepelt, történelmi alakja mégis jól mutatja, hogy a Vencel név már a középkorban jelen volt a tér
