A tinédzser-időszak vitathatatlanul a kérdések, a kísértések és a próbálkozások kora, amikor olyan tapasztalatokra, tanulságokra tesz szert az ember, amely elkövetkező életét nagymértékben meghatározza.
Belecsöppensz a szerelembe anélkül, hogy meggondolnád, mert nem akarsz vonakodni tőle, mert szerelmes akarsz lenni! Aztán később meg azon agyalsz, hogy valóban szerelmes vagy-e…
A tinikori szerelem a legcsodásabb, hisz olyan jelei, „tünetei” vannak, amelyeket az ember általában csak ebben az időszakban tapasztalhat meg: elvörösödtök, ha megpillantjátok egymást, hebegni-habogni tudsz, ha hozzád szól, egyfolytában rádcsörög, majd’ felfal a szemével, és nem utolsó sorban, este veled a gondolatában fekszik, reggel meg azzal kel, és alig várja, hogy hallhassa a hangod!
Azonban ennek is vannak becsapós oldalai: mi van akkor, ha a „pillangók a hasadban” csupán némi vonzalmat jelentenek, nem szerelmet? Mert minden a külsőtől indul. A kinézettől, amelyhez vonzódsz, amely tetszik.
De ez még nem szerelem. A szerelem ugyanis több, mint a vonzalom. A szerelemben a belső a fontos, a gondolatok, az életfelfogás, az érzékenység, hogy hogyan reagáltok le bizonyos dolgokat, hogyan vélekedtek a kapcsolatotokról, a lelkesedés, a gyenge pontjaitok. A szerelem törődés a másik iránt, akarat arra, hogy a másikkal élj. Szerelem az, ha együtt értitek meg, mi a boldogság és a szomorúság, és ha boldognak tudtok lenni, a másik személy által. Szeretni azt jelenti, hogy lefogadni a másikat minden jó és rossz tulajdonságával együtt!
Előfordulhat az is, hogy rögeszmésen ragaszkodsz valakihez, anélkül, hogy az ő személyisége, egyénisége érdekelne. Vagy hogy csak annyira szeretsz, amennyire a másik személytől látod, hogy kell: közös kacarászások, kellemes pillanatok, csókok és simogatások által… De semmi több.
És ez mind normális! Tinédzser-korban ugyanis természetes, ha nem szeretsz szerelemmel, ha olyan felindulásaid vannak, amelyekhez nem társulnak következmények, ha olyan vágyaid vannak, amelyekhez nem kapcsolódnak mély érzelmek, ha egyik nap egyet, a másik nap meg mást „szeretsz”. Nem kell emiatt szégyenkezned, és azt sem szabad mondanod, hogy sosem leszel képes másképp szeretni! Hisz eljön számodra is az az idő, amikor benned is fordulatot vesznek a dolgok, és a másik feléről kezded szemlélni az életet…
