A Juno által gyűjtött legfrissebb adatok új megvilágításba helyezték a Jupiter viharainak erejét: a bolygón zajló villámlás nemcsak látványosabb, hanem nagyságrendekkel intenzívebb is, mint a Földön tapasztalt jelenségek.
A NASA űrszondája évek óta kering a Naprendszer legnagyobb bolygója körül, és olyan műszerekkel vizsgálja a légköri folyamatokat, amelyek képesek érzékelni a villámok által kibocsátott mikrohullámokat. Ezek a mérések pontosabb képet adnak az elektromos aktivitásról, mint a hagyományos, optikai megfigyelések. A kutatók szerint az így nyert adatok egyértelművé teszik: a Jupiteren keletkező villámok akár százszor erősebbek lehetnek, mint a Földön.
A University of California, Berkeley kutatói által publikált tanulmány rámutat, hogy a különbség gyökere elsősorban a két bolygó légkörének eltérő összetételében keresendő. Míg a Föld légköre nagyrészt nitrogénből áll, és a nedves levegő viszonylag könnyen emelkedik, addig a Jupiter hidrogénben gazdag közege teljesen más dinamikát eredményez.
Ebben a környezetben a „nedves” levegő nehezebb, így csak nagyobb energia befektetésével képes felemelkedni. Amikor azonban ez megtörténik, a felszabaduló energia is ennek megfelelően extrém méreteket ölt. A következmény: hatalmas viharok, erőteljes légáramlatok és intenzív elektromos kisülések.
A különbség számszerűen is drámai. A Földön egy átlagos villámcsapás körülbelül egymilliárd joule energiát szabadít fel – ez nagyjából 200 háztartás egyórás áramfogyasztásának felel meg. A Jupiteren viszont egyetlen villám akár 500–10 000-szer több energiát is hordozhat.
A kutatás vezetője, Michael Wong szerint a jelenség kulcsa a konvekcióban rejlik – abban a folyamatban, amely során a hő az alsóbb rétegekből felfelé áramlik. „A villámlás a konvekcióról árulkodik, ami azt jelenti, hogy a légkör felkavarodik, és a hőt alulról felfelé szállítja” – magyarázta.
Ugyanakkor a konvekció működése a Jupiteren alapvetően eltér a földitől. „A konvekció a Földön és a Jupiteren kissé eltérően működik, mivel a Jupiter légköre hidrogénben gazdag, így a nedves levegő nehezebb, és nehezebb felfelé szállítani” – tette hozzá a szakember.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a Jupiteren megfigyelt villámlás nem új jelenség: szinte minden űrszonda, amely elhaladt a bolygó mellett, észlelte már ezt az aktivitást. Ami azonban továbbra is kérdéses, az az, hogy pontosan milyen mechanizmusok hozzák létre ezeket az extrém kisüléseket.
„Itt kezdenek érdekesebbé válni a részletek” – fogalmazott Wong, kiemelve, hogy a Jupiter viharai több mint 100 kilométer magasra nyúlnak, míg a Földön ez az érték általában nem haladja meg a 10 kilométert.
A bolygóközi összehasonlítás nemcsak a Jupiter megértésében segít, hanem a földi időjárási jelenségek kutatásában is új perspektívákat nyithat, különösen azoknál a folyamatoknál, amelyeket még ma sem értünk teljes mélységükben.
