Négy év telt el azóta, hogy ukrán gyermekek százait menekítették ki Olaszországba, hogy megóvják őket a háború pusztításától. Ami akkor ideiglenes mentőakciónak tűnt, mára egyre súlyosabb nemzetközi jogi és emberi drámává vált. Több család és ukrán hatóság szerint ugyanis sok gyermek máig nem térhet haza – írja a CNN.
Az egyik legismertebb ügy Sasha, a 15 éves ukrán fiú története, akit az evakuálás után egy olasz család fogadott örökbe, miközben édesanyja most mindent megtesz azért, hogy visszakapja.
A kijevi hatóságok szerint a háború első időszakában végrehajtott evakuálások átmeneti intézkedések voltak, nem végleges elszakítások. Úgy érvelnek, hogy Ukrajnában ma már több olyan biztonságos régió is van, ahová a gyerekeket vissza lehetne telepíteni.
Az ukrán emberi jogi ombudsman, Dmytro Lubinets nyíltan bírálta az olasz igazságszolgáltatást. Azzal vádolja Olaszországot, hogy nem működik együtt az ukrán hatóságokkal, és akadályozza annak ellenőrzését, milyen körülmények között élnek ezek a gyerekek.
Az olasz fél ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a bíróságok függetlenek, ezért a kormány nem avatkozhat be az ügyekbe.
Az egész történet 2022 nyarán kezdődött, amikor Liubov Rudyka, egy Szumi városában működő gyermekotthon igazgatója, egy jótékonysági szervezet segítségével 25 gyermeket vitt Nápolyba.
A nő úgy hitte, ez csupán átmeneti megoldás lesz.
Néhány héttel később azonban a gyerekek olasz gyámokat kaptak.
Bár az ukrán jog szerint Rudyka maradt a hivatalos gondviselőjük, az olasz hatóságok másként látták a helyzetet. Kísérő nélküli kiskorúként kezelték őket, menekültstátuszt adtak nekik, és új törvényes képviselőket neveztek ki.
Ez a jogi megközelítés azokra az olasz törvényekre épül, amelyeket a korábbi migrációs válság után fogadtak el. Ezek tiltják a kísérő nélküli gyermekek visszaküldését bírósági döntés nélkül.
Rosa Emanuela Lo Faro, az érintett gyerekek egy részét képviselő olasz ügyvéd szerint ez a rendszer több esetben teljes elszigeteltséghez vezetett.
Azt állítja, hogy néhány gyermeket elvágtak az ukrán környezetüktől, nem engedték, hogy kapcsolatban maradjanak korábbi gondviselőikkel, barátaikkal vagy más ukrán ismerőseikkel.
Szerinte voltak olyan örökbefogadó családok is, amelyek nyomást gyakoroltak a hatóságokra, arra hivatkozva, hogy Olaszországban nagyobb biztonságot és stabilitást tudnak biztosítani a gyerekeknek.
Sasha esete különösen érzékeny.
Őt és két nővérét még a háború kitörése előtt emelték ki a családból belső problémák miatt. Amikor Olaszországba vitték őket, az ukrán hatóságok később megpróbálták visszahozni mindhármukat, és helyet biztosítottak számukra Ukrajna nyugati részén.
A két lány visszatérhetett.
Sasha azonban nem.
Az olasz bíróságok elutasították a hazatérését, és jóváhagyták az örökbefogadását annál a családnál, amely 2022 óta neveli őt.
Édesanyja szerint a fiút jelenleg nem engedik kapcsolatba lépni az ukrajnai családjával.
Az ügyet tovább nehezíti, hogy apját, aki ukrán katonaként szolgált, 2025-ben eltűntnek nyilvánították egy bevetés során.
Lo Faro most jogi úton próbálja megakadályozni az örökbefogadás véglegesítését.
Az ukrán hatóságok adatai szerint 2022-ben több mint 4800 gyermeket evakuáltak bentlakásos intézményekből Európa különböző országaiba.
Közülük jelenleg több mint 300 nem térhet vissza Ukrajnába a helyi bíróságok döntései miatt.
A legtöbben Olaszországban, Németországban és Ausztriában maradtak.
Volodymyr Ivanyuta ukrán képviselő szerint az olasz bíróságok egyre gyakrabban utasítják el a hazaszállítási kérelmeket, még akkor is, amikor a gyerekek továbbra is intézményekben élnek, és nincs folyamatban örökbefogadásuk.
A helyzetet jól mutatja Ivan története is, egy 20 éves ukrán fiatalé, aki megpróbálja újra egyesíteni a Szicíliába evakuált fiatalabb testvéreit.
Bár telefonon tud velük beszélni, személyesen nem látogathatja meg őket.
Azt mondja, nem érti, miért akadályozzák a visszatérésüket.
Az olasz családok, akik befogadták a gyerekeket, többnyire úgy vélik, a háború végéig Olaszországban kellene maradniuk.
Az ukrán hatóságok viszont attól tartanak, hogy minden újabb hónap külföldön csökkenti annak esélyét, hogy ezek a gyerekek valaha visszatérnek a saját országukba, a saját családjukhoz és identitásukhoz.
