Szerdán elbúcsúztatták Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt a Farkasréti temetőben, aki január 24-én, 51 éves korában hunyt el.
A megemlékezésen beszédet mondott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, Deutsch Tamás is, aki felidézte a sydneyi olimpia gyűrűdöntőjében Csollány gyakorlatának emlékezetes pillanatait. Hozzátette: a klasszis tornász kemény, már-már öntörvényű ember volt, aki a saját útját maga taposta ki, nem kötött kompromisszumokat, nem adta fel az elveit.
„Amíg lesz magyar sport, él a magyarok közössége és a büszke Magyarország, addig legszebb történetei között fogja felidézni Csollány Szilveszter életét” – mondta.
„Az egész életed a nehézségekről szólt, sportolóként jártál mélységekben, de megráztad magad, és felértél a csúcsra, a legnagyobbak közé” – emelte ki Magyar Zoltán, a Magyar Torna Szövetség elnöke beszédében.
A megemlékezésen – amelynek utolsó részében soproni művészek előadásában vers, majd zongorakísérettel egy dal is elhangzott – a családtagokon, rokonokon, közeli barátokon, ismerősökön és tisztelőkön kívül megannyi ismert sportoló, közöttük olimpiai bajnokok, érmesek is részt vettek. Többek között Berki Krisztián, Kovács Katalin, Szabó Bence, Ábrahám Attila, Vári Attila, Gergely István, Märcz Tamás, Imre Géza, illetve a MOB elnöki pozícióból másfél hete távozott Kulcsár Krisztián is személyesen búcsúzott.
Csollány Szilveszter özvegye, Csollány Judit a Magyar Torna Szövetség sajtócsapatának elmondta:
„Szavakban leírhatatlan a fájdalmunk. Elment a világ legjobb férje, életem szerelme, a világ legjobb édesapja. Mindenki a nagyszerű sportolót, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt ismeri, aki 49 évesen egyedül felkészült, és lefutotta a maratont. Azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy mindene volt a családja, a gyerekei, bármit megtett értük, kislányunk allergiája miatt még főzőtanfolyamra is járt. Sokszor mondta: ha a család boldog, nincsen gondod! Imádta a természetet, itthon kertészkedett, sokat kirándultunk, utaztunk, szerette a művészeteket, még zongorázni is megtanult autodidakta módon, sőt komponált is. Egy fantasztikus sportkarrier után varázslatos, kiteljesedett családapa lett. Semmi baj, megyünk tovább – ez volt a szava járása, ebből próbálok most erőt meríteni. Kimondhatatlanul hiányzik…”
