A túlélés és a belső szabadság egyik legismertebb hangja hallgatott el: 98 éves korában, kedd hajnalban meghalt Edith Eva Eger, a világhírű klinikai pszichológus, író és holokauszttúlélő – közölte magyar kiadója, az Open Books.
Edie története nem csupán a történelem legsötétebb korszakáról szólt, hanem arról a rendkívüli képességről is, amellyel a legmélyebb traumákból is képes volt értelmet és reményt formálni. A kiadó megfogalmazása szerint nemcsak szemtanú volt, hanem „fényes világítótorony”, aki Auschwitz borzalmai után is a belső szabadságról tudott beszélni.
1927-ben született Kassán, tehetséges tornászként és balerinaként az olimpiai keretbe is bekerült, mielőtt a zsidótörvények kizárták volna. 1944 tavaszán, mindössze tizenhat évesen családjával együtt deportálták Auschwitzba. Szüleit megérkezésük napján a hírhedt tábororvos, Josef Mengele küldte a gázkamrába. Edith a túlélésért táncolni kényszerült, miközben nővérével több koncentrációs tábort is megjárt, végül 1945-ben amerikai katonák szabadították fel a gunskircheni táborban, a végkimerülés határán.
A háború után férjével, Éger Bélával – aki szintén túlélő volt – az Egyesült Államokba emigráltak, és Texasban telepedtek le. Évtizedeken át tartó belső küzdelem után fordult a pszichológia felé: felnőttként szerzett diplomát, majd 51 évesen klinikai szakpszichológusi doktori fokozatot. Pályáján meghatározó szerepet játszott kapcsolata Viktor E. Frankl pszichiáterrel, aki szintén a holokauszt túlélője volt.
Terapeutaként és oktatóként dolgozott Kaliforniában, miközben saját traumáit és tapasztalatait mások gyógyulásának szolgálatába állította. Nemzetközi ismertséget viszonylag későn szerzett: könyveit Philip Zimbardo ösztönzésére kezdte el írni. Műveiben személyes történetét ötvözte terápiás tapasztalataival, középpontba állítva a megbocsátás és a poszttraumás növekedés lehetőségét.
Első könyvét, A döntést 89 évesen publikálta, amely világszerte milliókhoz jutott el. Ezt követte Az ajándék – 12 életmentő lecke és A balerina, amelyek tovább erősítették azt az üzenetet, amely egész életművét meghatározta. Hitvallása szerint „a legfontosabb nem az, ami velünk történt, hanem az, hogy mit kezdünk vele”.
Halála után családja is megszólalt, így emlékezve rá: „Ugyanolyan méltósággal távozott, ahogyan élt. Mintha egy angyal térne haza. Családja és odaadó ápolói gyengéd gondoskodása mellett halt meg.”
„Fiatalosan gondolkodom, fiatalabbnak érzem magam most, 93 évesen, mint 53 évesen. (…) A lelkem magyar, még ha Amerikában vagyok is” – mondta egy korábbi interjújában.
