Karl Deisseroth az éjszaka közepén tudta meg, hogy két német kutatóval megosztva elnyerte a 2026-os orvosi Nobel-díjat. A telefonhívások és gratulációk közepette sem feledkezett meg a reggeli családi feladatáról: hat szendvicset készített az iskolába induló gyermekeinek – írja a Stanford Report.
Helyi idő szerint 0 óra 27 perckor csörgött Karl Deisseroth telefonja. A Stanford Egyetem kutatója nem vette fel, mert éppen lefeküdni készült. Néhány másodperccel később felesége, Michelle Monje-Deisseroth készüléke szólalt meg.
A vonal másik végén Stockholmból keresték őket, és csak annyit kérdeztek: „Beszélhetnénk Karllal?”
A kutató hamarosan megtudta, hogy Peter Hegemann és Georg Nagel társaságában neki ítélték a 2026-os fiziológiai és orvosi Nobel-díjat. Deisseroth később úgy emlékezett, mintegy harminc másodpercig képtelen volt megszólalni.
Fénnyel kapcsolják be és ki az idegsejteket
A három kutató az optogenetika megalapozásáért és fejlesztéséért kapta az elismerést. A módszer fényérzékeny fehérjék segítségével lehetővé teszi, hogy az élő agy kiválasztott idegsejtjeit fénnyel aktiválják vagy leállítsák.
Peter Hegemann és Georg Nagel algák fényérzékeny ioncsatornáit tanulmányozták. Karl Deisseroth és munkatársai később ezeket a fehérjéket emlősök idegsejtjeiben alkalmazták, új eszközt adva az agykutatóknak.
A technika segítségével pontosabban vizsgálható, miként vesznek részt egyes idegsejthálózatok az emlékezetben, az érzelmekben és a viselkedésben. Az optogenetika elsősorban kutatási módszer; az emberi betegségek rutinszerű kezelésében még nem alkalmazható. A kutatók többek között Parkinson-kór, epilepszia, depresszió és egyes látáskárosodások vizsgálatában remélnek tőle új felismeréseket.
Az első telefonhívás az édesanyjához vezetett
Miután felfogta a hírt, Karl Deisseroth elsőként az édesanyját hívta fel. Reggelre a család és a kollégák is összegyűltek. A kutató gyermekei öleléssel fogadták, egyetemi hallgató fia pedig kerékpárral érkezett haza, amikor meglátta édesanyja üzenetét: „Hírünk van!”
A Nobel-díj reggele mégsem csupán ünneplésből állt. Deisseroth minden tanítási napon szendvicseket készít az otthon élő három gyermekének, és ezen a reggelen sem akart eltérni a megszokott rendtől.
Hat szendvics készült. Négy a 16 éves Hudsonnak, egy-egy pedig Sophie-nak és Emmának. A töltelékek között pulyka, szalámi, sajt, mandulavaj, méz és fahéj szerepelt. Emma mazsolás kenyere nem maradhatott ki.
A jelenet különös kontrasztot teremtett: a világ egyik legrangosabb tudományos kitüntetésének híre után a díjazott a konyhapultnál állt, és uzsonnát csomagolt.
„Visszamegyek dolgozni”
A három tudós összesen 12 millió svéd koronán osztozik. Karl Deisseroth a Stanford Egyetemen biomérnöki, valamint pszichiátriai és viselkedéstudományi professzor. Orvosként pszichiátriai betegekkel is foglalkozik, kutatásai során pedig rendszeresen összekapcsolja a klinikai tapasztalatokat az idegtudománnyal.
A Nobel-díj hírére kollégái sorfallal, tapssal és gratulációkkal fogadták az egyetemen. Amikor arról kérdezték, hogyan ünnepel majd, rövid választ adott:
„Visszamegyek dolgozni. Még sok mindent kell felfedeznünk, és sok embernek kell segítenünk.”
