Évtizedeken át egy mezőkövesdi plébánia szekrényében őriztek egy csontdarabot, amelyről most kiderülhet, hogy valóban Szent László király földi maradványa. A közel ezerévesnek vélt ereklyén latin felirat utal az uralkodóra, a modern genetikai vizsgálatok pedig figyelemre méltó egyezést mutattak a győri székesegyházban őrzött koponyaereklyével.
Egy látszólag jelentéktelen csontdarab került a történészek és archeogenetikusok figyelmének középpontjába a mezőkövesdi Szent László Plébánián. Az ereklyét egy szekrényben őrizték, és bár a rajta olvasható latin felirat egyértelműen a középkori magyar királyhoz köti, a kutatók eleinte óvatosan fogadták a felfedezést.
A csonton ugyanis a „Crus Scti Ladislai Regis Hungariae” felirat szerepel, amelynek jelentése: Szent Lászlónak, Magyarország királyának lábszárcsontja.
Mivel a történelem során számos tévesen azonosított vagy hamis ereklye bukkant fel, a szakemberek tudományos módszerekkel igyekeztek tisztázni, hogy a mezőkövesdi lelet valóban az 1095-ben elhunyt uralkodóhoz tartozhatott-e.
A DNS-vizsgálat hozta meg az áttörést
A vizsgálatok első fontos lépése a radiokarbonos kormeghatározás volt, amely szerint a csont 995 és 1149 közé datálható. Ez az időszak magában foglalja Szent László életét, aki 1077 és 1095 között uralkodott Magyarországon.
A szakértők azt is megállapították, hogy a csont egy magas, erős testalkatú férfitól származott. A lelet kora és a latin felirat együtt elegendő alapot adott ahhoz, hogy részletes genetikai összehasonlítás következzen.
Ehhez a győri székesegyházban őrzött Szent László-herma koponyaereklyéjét használták fel, amelynek eredetét történeti források támasztják alá. A mezőkövesdi csont és a győri ereklye mintáit az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének szakemberei vizsgálták meg. A különleges felfedezésbe az Ősi DNS filmszalagon – Egy elfelejtett Szent László-ereklye nyomában előzetese is betekintést nyújt.
Az eredmények szerint a két csont mitokondriális DNS-profilja megegyezik.
Borbély Noémi, a kutatóintézet tudományos segédmunkatársa a Válasz Online beszámolója szerint elmagyarázta, hogy ez két lehetőséget vet fel: a mezőkövesdi lábszárcsont és a győri koponyaereklye ugyanattól a személytől származhat, vagy olyan férfiaktól, akik anyai ágon rokonságban álltak egymással.
A genetikai egyezés önmagában tehát nem bizonyítja teljes bizonyossággal, hogy a csont Szent Lászlóé volt, de a történeti adatokkal és a kormeghatározás eredményével együtt jelentősen megerősíti az ereklye hitelességét.
Hogyan került Szent László feltételezett ereklyéje Mezőkövesdre?
A csontdarab története több évszázadra nyúlik vissza. Szent Lászlót halála után Nagyváradon temették el, sírja pedig a középkorban fontos zarándokhellyé vált. A síremlék később megsemmisült, az uralkodónak tulajdonított egyes ereklyék viszont különböző egyházi gyűjteményekben fennmaradtak.
A mezőkövesdi csont útját a kutatók egészen 1758-ig tudják dokumentálni. A gyöngyösi ferences kolostor egyik korabeli leltárkönyve ugyanis már ekkor említést tett Szent László lábszárcsontjáról.
Az ereklyét a gyöngyösi ferencesek őrizték egészen a szerzetesrendek 1950-es feloszlatásáig. Később Varga Sándor plébános vitte magával Mezőkövesdre, amikor 1958-ban a Gyöngyös Alsóvárosi Plébániáról a Szent László Plébániára helyezték át. Feltételezhető, hogy azért döntött így, mert új szolgálati helyének védőszentje éppen a középkori magyar uralkodó volt.
A csontdarab hosszú időre kikerült a figyelem középpontjából, mígnem 2024-ben Novák István plébános megmutatta Dinyési János helytörténésznek. Ezt követően kezdődtek meg azok a vizsgálatok, amelyek végül a mostani eredményhez vezettek.
A kutatás eredményeit november 16-án tudományos konferencián mutatták be. A szakemberek szerint további vizsgálatokra is szükség lehet, többek között az Esztergomban és Dubrovnikban őrzött, Szent Lászlónak tulajdonított csontmaradványok összehasonlítására.
