Súlyos elhanyagolás vádjával börtönbüntetésre ítélte a bíróság azt a nőt, aki három kerek évig az ágyneműtartó fiókban rejtegette a kislányát. Mióta megszületett, a gyermek nem látott sem napfényt, sem embert, de még a testvéreit sem ismerhette meg. Az anya borzasztó titkára csak akkor derült fény, amikor a szerencsétlen gyermek váratlanul felsírt…
A chesteri nő, akinek a személyazonosságát a gyermekei védelme érdekében nem közölték a hatóságok, teljesen felügyelet nélkül hagyta a fiókba zárt kisbabát, míg a többi gyerekét iskolába vitte, majd dolgozni ment, és a rokonoknál töltötte a karácsonyt. Amikor a nő barátja beköltözött a lakásukba, a gyermeket az anyja egy másik szobába helyezte át, szintén bezárva és felügyelet nélkül. Az anya élettársa volt az, aki végül megtalálta a kislányt az ágy fiókjába zárva, amikor az sírni kezdett.
A férfi azután tért vissza a lakásba, hogy a nő elment otthonról. Használnia kellett a mosdót – ekkor lett figyelmes a bizarr zajokra, melyek az egyik hálószobából szivárogtak ki. Így fedezte fel a hároméves kislányt és értesítette azonnal a szociális szolgálatot.
A gyermeknek fakó volt a haja, deformitások és kiütések voltak rajta. A szociális munkás azt is elárulta, hogy megkérdezte az anyát, tényleg a fiókban tartja-e a lányát. „Az anyuka tényszerűen azt válaszolta, hogy ’igen, a fiókban’” – nyilatkozta a hivatalnok, akit szavak nélkül hagyott az anya ridegsége.
„Megdöbbentett, hogy az anya nem mutatott semmilyen érzelmet, és úgy tűnt, hogy közömbösen áll a helyzethez. Elhatalmasodott rajtam a rémület, hogy valószínűleg én voltam az egyetlen másik arc, amit [a gyermek] az anyja arcán kívül látott” – tette hozzá.
A hatóságok vizsgálatából kiderült, a nő sosem kért orvosi segítséget a kislány egészségügyi problémáira, mint ahogyan megfelelő ételt és folyadékot sem kapott. Egy fecskendőn keresztül etette az anyja, tejes gabonakészítménnyel. „Nagyon nyilvánvalóvá vált, hogy nem ismerte a saját nevét, amikor szólítottuk” – jegyezte meg a szociális munkás.
A bírósági per során Sion ap Mihangel ügyész így fogalmazott: „Egy fiókban tartották a hálószobában, nem vitték ki a szabadba, nem szocializálódott, nem érintkezett senki mással”. A kislány fejlődési kora nulla és 10 hónap között volt, amikor először kórházba szállították, és jelentősen alultáplált és kiszáradt volt – részletezte a bíróságon.
„A következmények [a gyermek] számára katasztrofálisak voltak – fizikailag, pszichésen és szociálisan egyaránt. [Az áldozat egyébként] intelligens kislány volt, aki most talán lassan kezd életre kelni abból, ami abban a szobában szinte élőhalál volt” – egészítette ki Steven Everett, Chester tiszteletbeli jegyzője.
A nő azzal magyarázta a szörnyűséget, amit elkövetett, hogy fogalma sem volt arról, hogy várandós, így nagyon megijedt, amikor megszülte a kislányt. Azt is kiemelte, sosem zárta rá a fiókot a gyermekére, és olykor kiengedte őt a rejtekhelyéről, de azt is megjegyezte: a gyermek „nem volt a család része”. A szociális munkásoknak elárulta, bántalmazó kapcsolatban állt a gyermek apjával, és nem akarta, hogy a férfi tudomást szerezzen róla.
Rachel Worthington vezető koronaügyész így nyilatkozott: „Ez a gyermek soha nem kapott születésnapi ajándékot, karácsonyi ajándékot vagy bármit, amivel felismerné ezeket a napokat. Egyik testvérével sem volt kapcsolata. Nem ismerte a napfényt vagy a friss levegőt, és nem reagált a saját nevére, amikor először rátaláltak. Az anya viselkedésének indítéka még mindig nem tisztázott, de ez nem a koronaügyészség (CPS) feladata. A mi feladatunk az, hogy a felelős személyt bíróság elé állítsuk. Ez mostanra megtörtént, és a CPS mélységes reménye, hogy az áldozat ebben az ügyben kellőképpen felépül ahhoz, hogy a lehető legteljesebb életet élhesse” – fejtette ki álláspontját az ügyészi hivatal vezetője.
A kislány édesanyja októberben végül bűnösnek vallotta magát négyrendbeli gyermekbántalmazás vádjában, ami azt tükrözi, hogy elmulasztotta a gyermek alapvető orvosi ellátását, elhagyta, alultáplálta és általánosan elhanyagolta őt.
