Augusztus 26-án, szerda reggel, 83 éves korában meghalt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró és esszéista, a modern magyar irodalom egyik meghatározó, nemzetközileg is elismert alakja. Az író gombosszegi otthonában hunyt el reggel 8 órakor. Halálhírét a család kérésére közölték hivatalos Facebook-oldalán.
A bejegyzésben arra kérték az olvasókat és a sajtó munkatársait, hogy a további tájékoztatásig tartsák tiszteletben a család kérését, és ne keressék őket nyilatkozatért.
Nádas Péter halálhírére rövid időn belül több pályatársa is reagált. Nyáry Krisztián egy idézettel búcsúzott tőle a Talált cetli című, 2000-ben megjelent kötetből:
„A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök, s a versmértéket nem a süket önkény, hanem az én hallásom szabja meg. Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.”
„Egy korszak végetért”
Grecsó Krisztián egy közös fényképpel emlékezett meg az íróról.
„Egy korszak végetért. Ha a lelkek emlékeznek, akkor most gyönygyörű viták következnek odafönt” – írta.
Dragomán György egy személyes berlini találkozásukat idézte fel.
„Nem sokszor beszélgettem Nádas Péterrel, legutóbb három éve Berlinben. Épp sétáltunk vissza az Akadémia üléstermébe, amikor valahogy a fülzúgás jött szóba. Hogy éveken át zúgott a füle. Azt kérdeztem, hogy milyen az, mikor elmúlik: egyszer csak vége lesz, mintha kikapcsolták volna? Azt mondta, arra nem emlékszik pontosan, csak arra, hogy milyen volt, amikor észrevette. Megállt, rám nézett, elmosolyodott és színpadiasan magas hangon, mintha valami szerepet játszott volna, azt mondta: ’Jaj, már nem zúg a fülem.’
Aztán átmentünk a páros üvegajtón.” – fogalmazott Dragomán.
Szabó T. Anna egy korábbi, Nádas Péterről írt szövegét osztotta meg újra.
„Az, hogy Nádas Péter itt van, és hogy ír, győzelem. Általa, vele. Valahányszor olvasom, ott a bizonyság: tétje van annak, hogy élünk” – írta még korábban a szerzőről.
Magyar Péter miniszterelnök szintén elbúcsúzott az írótól. „Ma reggel elhunyt Nádas Péter Kossuth-díjas, világhírű író. Isten Önnel, Művész Úr!” – írta a kormányfő.
Gyerekként élte túl Budapest ostromát
Nádas Péter 1942 októberében született zsidó munkáscsaládban, Tauber Klára és Nádas László gyermekeként. Kisgyerekként élte túl Budapest ostromát, korai háborús emlékei pedig évtizedekkel később a Világló részletek című monumentális memoárjának is meghatározó anyagává váltak.
„Saját magamat, mint tünetet tárgyalom. Nem mulatságosan, ez kétségtelen, mert akkor az megint csak hazug, cinikus és olcsó lenne. Ilyesmit nem csinálok. Nem azért, mert jól nevelt vagyok, hanem mert rendelkezem az empátia képességével, bizonyos történelmi tapasztalattal, és úgy vélem, mindennek megvan a maga helye. A saját életemet például már csak szakmai okokból is képtelen vagyok tragikusként felfogni. Ez nem is lenne arányos, miután annyi tragédiát végignéztem. Sok minden történt velem, ez kétségtelen, de mindezt alapanyagként használom. Példatárként. Jellemzem a század, a családom, egy társadalmi osztály, vagy egy társadalmi utópia történetét. Én magam vagyok az egyetlen és legkézenfekvőbb anyag, amit fel tudok használni a munkámhoz” – mondta a mű megjelenése kapcsán saját életéről és annak irodalmi felhasználásáról.
Ugyanebben az interjúban az íráshoz fűződő viszonyáról is beszélt:
„Amíg élek, és a józan eszem megmarad, addig bizonyára reggel felkelek, elmegyek az asztalomhoz és valamit csinálok majd. De ilyen nagy formákat már biztosan nem, mert nincs hozzá több energiám. Az íráshoz energia kell, sok energia” – vallotta.
Fotóriporterként és újságíróként is dolgozott
Szülei 1945 után magas rangú kommunista párt- és vállalati vezetők lettek. Nádas Péter 1958 és 1961 között fényképész szakmunkástanuló volt, majd 1961-től elvégezte a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. Később a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, államvizsgát azonban nem tett.
Dolgozott a Nők Lapja fotóriportereként, majd a Pest Megyei Hírlap munkatársaként. 1969-től szabadfoglalkozású íróként élt és dolgozott.
Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt a magyar próza megújításának egyik meghatározó alakja lett, a szakirodalomban gyakran a „Péterek nemzedékének” tagjaként emlegették.
Legfontosabb művei közé tartozik az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, a háromkötetes Párhuzamos történetek, a Világló részletek és a Rémtörténetek.
A Párhuzamos történetek mérföldkőnek számított
A kritika különösen a Párhuzamos történetek című regényét tartja a magyar irodalom egyik mérföldkövének. A mű a testiség, a szexualitás és a hatalom kérdéseit olyan nyíltsággal dolgozta fel, amely addig szokatlannak számított a magyar prózában.
„Nádas Péter Bibliája, az Egy családregény vége című kisregénye, nem beszélve az Emlékiratok könyvéről, később a Párhuzamos történetekről és végül a Világló részletek memoárjáról, olyan hagyományrétegeket szabadított fel, amelyek a második világháború utáni Magyarországon akár cenzurális, akár öncenzurális, akár a kulturális közösség által tabusított okokból hozzáférhetetlenek voltak. Nádas megannyi alkotói sajátossága közül kiemelendő a testhez, az erotikához, a szexushoz való jellegzetes, felszabadító írói figyelme; olyan antropológiai mélyáramoknak talált medret, amire addig nem volt példa” – írta Jánossy Lajos a Literán Nádas Péter jelentőségéről.
Egy 2022-es interjúban, a Rémtörténetek megjelenése idején Nádas Péter arról beszélt, hogy szerinte az ember alapvetően nem változott az elmúlt évezredek során, annak ellenére sem, hogy a technológia óriásit fejlődött. A háború mellett a klímaváltozást nevezte korunk egyik legsúlyosabb fenyegetésének, amelynek jeleit saját környezetében is érzékelte.
