A néhai II. Erzsébet királynő, aki 2022. szeptember 8-án hunyt el, idén április 21-én töltötte volna be a 100 évet. Ebből az alkalomból legidősebb fia, III. Károly király megható beszédben tisztelgett az emléke előtt, és közben egy kéréssel fordult a nyilvánossághoz.
Konkrét problémákat – sem az Egyesült Királyságban, sem nemzetközi szinten – nem nevezett meg ugyan, de úgy fogalmazott: a mai világ számos történése valószínűleg „mélyen nyugtalanította volna” az édesanyját.
Ugyanakkor megújította saját „ünnepélyes ígéretét a kötelességre és szolgálatra” a népe felé. A mai nap folyamán számos rendezvényt szerveznek a néhai királynő tiszteletére, mivel Károly szerint inkább a „jól leélt életét” kellene ünnepelni, mintsem a „hiányát” hangsúlyozni.
Számos olyan probléma van a „mai világban”, amelyekre Károly utalhatott, amikor azt mondta, szerinte ezek „nyugtalanították volna” a királynőt. A fiától, Andrew Mountbatten–Windsortől megvont címektől – a Jeffrey Epsteinhez fűződő kapcsolata miatt – egészen a globális gazdasági bizonytalanságig, amely az USA és Izrael Irán elleni háborúja miatt alakult ki.
Károly ugyanakkor azt mondta, erőt merít édesanyja azon a hitéből, hogy „a jóság végül győzedelmeskedik, és a derűsebb hajnal sosincs messze a horizonton”.
A király ezért arra biztat mindenkit, hogy „közösen törekedjünk egy jobb, boldogabb holnap felé” – ami a békén, igazságosságon, jóléten és biztonságon alapul.
„Ma, amikor szeretett édesanyám századik születésnapjára emlékezünk, a családommal együtt megállunk egy pillanatra, hogy felidézzük egy olyan uralkodó életét és elvesztését, aki mindannyiunk számára rengeteget jelentett, és hogy újra megünnepeljük emlékének számos ajándékát” – mondta Károly a beszédben, amit még április elején vettek fel a Balmoral kastély könyvtárában.
„II. Erzsébet királynő »a sorssal kötött ígéretének betartása« alakította a körülötte lévő világot, és számtalan ember életére hatással volt országunkban, a Nemzetközösségben és azon túl is. Közel egy évszázados élete rendkívüli változásokkal teli volt, és mégis, az egyes évtizedek során, minden átalakulás ellenére is állandó, rendíthetetlen maradt, és teljes mértékben elkötelezett volt azok iránt, akiknek szolgált” – tisztelgett édesanyja emléke előtt az uralkodó.
„Milliók nemzeti jelentőségű pillanatok miattemlékeznek rá; mások egy rövid személyes találkozás, egy mosoly, egy kedves szó miatt, ami jobb kedvre derítette őket… vagy arra a bizonyos csillogásra a szemében, amikor élete utolsó hónapjaiban egy lekváros szendvicset osztott meg Paddington medvével.
A mai világ sok tekintetben, azt hiszem, mélyen nyugtalanította volna őt, de erőt merítek abból a hitéből, hogy a jóság végül győzedelmeskedik, és a derűsebb hajnal sosincs messze a horizonton.
Hiszen ahogy a fiatal Erzsébet hercegnő fogalmazott első nyilvános beszédében, mindössze 14 évesen: mindannyian hozzátehetjük a magunk részét ahhoz, hogy a holnap világa jobb és boldogabb legyen. Ez egy olyan hit, amit teljes szívemből osztok.
Tehát legyünk akár fiatalok, akár idősek, és bármilyenek is legyenek a köztünk lévő különbségek, próbáljuk meg követni ezt a példát: ne a hiány fájdalmára emlékezzünk ma, hanem egy teljes, jól megélt életet ünnepeljünk, és a remény örökségét, miközben együtt törekszünk egy „jobb, boldogabb holnap” felé – egy olyan világ felé, amely a békére, igazságosságra, jólétre és biztonságra épül. Ennek jegyében megújítom ünnepélyes ígéretemet is, hogy szolgálni foglak benneteket.
Isten áldjon, drága Mama; örökké a szívünkben és imáinkban élsz.”
