Elhunyt ifjabb Berki László hegedűművész és prímás, a magyar cigányzenei hagyomány egyik ismert képviselője. A Magyar Állami Népi Együttesben és a 100 Tagú Cigányzenekarban is muzsikáló művésztől Takács Nikolas személyes üzenetben búcsúzott. Az énekes néhány hónappal ezelőtt még közös színpadon állt vele, és most hálával, fájdalommal emlékezett vissza az együtt töltött pillanatokra.
Ifjabb Berki László halálhíre október 29-én jelent meg a magyar sajtóban. Az 1965-ben született hegedűművész zenészcsaládból származott, és már gyermekkorában a muzsika határozta meg az életét. Édesapja, az 1997-ben elhunyt idősebb Berki László maga is a magyar cigányzene egyik kiemelkedő alakja, a Magyar Állami Népi Együttes vezető prímása és a 100 Tagú Cigányzenekar alapító művészeti vezetője volt.
A fiatalabb Berki László édesapja nyomdokain indult el, később pedig önálló pályát épített a hazai és nemzetközi zenei életben. Hegedűjátékával évtizedeken keresztül képviselte azt a hagyományt, amelyet családjában több generáción át őriztek és adtak tovább.
A halálhírről Takács Nikolas énekes is megemlékezett a közösségi oldalán.
„Még nagyon korán mentél el, de ennek ellenére is bejártál egy nagy és értékes zenei utat! Hálás vagyok a sorsnak, hogy még pár hónapja egy színpadon lehettem veled és meg tudtam köszönni a közös muzsikálást. Őszinte részvétem a családnak! Nyugodj békében!” – írta az énekes.
A búcsúüzenetből az is kiderült, hogy a két előadónak még nemrég lehetősége nyílt együtt zenélni. Takács Nikolas számára különösen értékes emlékké vált ez a találkozás.
Kilencévesen kezdett hegedülni, később a Zeneakadémián tanult
Ifjabb Berki László kilencéves korában kezdett hegedülni. Korán megmutatkozó tehetsége révén a zeneiskola után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, majd felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol a kivételes tehetségek számára létrehozott osztályba került.
Pályafutásának meghatározó időszaka 1982-ben kezdődött, amikor a Magyar Állami Népi Együttesben édesapja mellett elsőhegedűsként muzsikált. A közös munka nemcsak szakmai tapasztalatot jelentett számára: közvetlenül sajátíthatta el annak a prímási hagyománynak a fogásait, amelyet később maga is továbbvitt.
1984-ben a Vonópárbaj című prímásverseny egyik győztese lett. A következő évben az Állami Budapest Táncegyüttes vezető prímásává nevezték ki, ahol négy éven keresztül dolgozott. 1989-ben visszatért a Magyar Állami Népi Együtteshez, előbb elsőhegedűsként, később a zenekar szólamvezetőjeként.
A 100 Tagú Cigányzenekar munkájában is részt vett. Az együttes a magyar cigányzene egyik legismertebb nemzetközi képviselőjévé vált, nagyszabású koncertjeivel és virtuóz zenekari hangzásával világszerte közönséget szerzett.
Amerikától Japánig vitte a magyar cigányzenét
Ifjabb Berki László pályája során számos hazai és külföldi fellépésen vett részt. Különböző zenekarokkal és együttesekkel Európa számos országában, az Egyesült Államokban és Japánban is szerepelt.
A magyar nóta, a verbunkos és a cigányzenei előadói hagyomány egyaránt meghatározta művészetét. Prímásként a zenekari játék irányítása mellett a dallamok kifejező megszólaltatása is fontos szerepet kapott munkájában.
Tevékenységét 1995-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel ismerték el. A kitüntetés mellett pályájának jelentős részét a folyamatos fellépések, az együttesi munka és a különböző generációkhoz tartozó muzsikusokkal való együttműködés töltötte ki.
Édesapjának munkássága szorosan kapcsolódott a 100 Tagú Cigányzenekar 1985-ös megalapításához. Idősebb Berki László a társulat művészeti vezetőjeként és a magyar cigányzene nemzetközi népszerűsítőjeként szerzett elismerést. A fiatalabb hegedűművész saját pályáján is továbbvitte a család zenei örökségét, miközben a Magyar Állami Népi Együttes és más formációk koncertjein önálló művészi teljesítménnyel mutatkozott be.
