A Kyiv Post beszámolója szerint egy Rubikon nevű elit drónpilóta-egységhez tartozó orosz katona megadta magát az ukrán erőknek, mondván, hogy a folyamatos nyomás és az általa szisztematikus bántalmazásnak nevezett viszonyok miatt már nem tud tovább engedelmeskedni felettesei parancsainak. Miroslav Simonov azt mondta, büntetőjogi felelősségre vonással fenyegették, ezért kénytelen volt bevonulni az orosz hadseregbe.
„A helyi rendőrkapitányságra vittek, ahol a nyomozók két lehetőséget adtak nekem: vagy teljesítem a kötelező katonai szolgálatot – azzal a kilátással, hogy később bevonulok a háborúba –, vagy önként jelentkezem abba az egységbe, ahol az apám is szolgál” – mondta Simonov.
A dokumentumok aláírása után Simonov elmondta, hogy egy Voronyezs régióban található kiképzőtáborba küldték, ahol az újoncokat több héten át támadócsapatként képezték ki, mielőtt konkrét feladatokat kaptak.
Simonovot a drónos egységhez osztották be, és a megszállt Luhanszk régióba küldték, ahol főként adminisztratív feladatokat látott el, és rövid tanfolyamot végzett a Mavic drónok kezeléséről.
Később néhány katonát áthelyeztek egy új zászlóaljba, de a tapasztalt drónkezelők a helyükön maradtak. Simonovot és egy másik katonát az elit Rubikon egységhez küldtek.
A Rubikon egység fejlett drónokkal és elektronikus hadviselési rendszerekkel van felszerelve. Az egység a frontvonaltól távol működik, és ukrán tisztviselők szerint a GRU (orosz katonai hírszerzés) finanszírozza és felügyeli.
Simonov azt mondta, az egységben állandó pszichológiai nyomásnak és verbális bántalmazásnak volt kitéve és kisebb szabályszegések esetén az ott szolgáló katonákat „ágyútölteléknek” számító rohamcsapatokba helyezték át.
További kiképzés után Simonovot Kupjanszk közelében állomásoztatták, ahol dróntechnikusként szolgált. Elmondása szerint a fordulópont akkor következett be, amikor egy orosz drón rossz koordinátákat talált el, és súlyosan megsebesített egy 20 éves nőt.
„Láttam, hogy a parancsnokság támogatta azokat, akik ezt tették. Ez dühösé és félőssé tett” – mondta Simonov.
A későbbi megbeszélésen a drón kezelője bagatellizálta a civil áldozatokat, és azt mondta Simonovnak, hogy a frontvonalbeli városokban már nincsenek civilek, csak „ukrán katonák vagy nekik dolgozó emberek”.
Simonov szerint az eset sokkolta és menekülésre ösztönözte. Hamis dokumentumokat készített, hogy elhagyhassa Oroszországot és Kazahsztánba mehessen, de letartóztatták és visszaküldték a frontra gyalogos katonaként.
Ezt követően felvette a kapcsolatot az „Élni akarok” elnevezésű ukrán állami projekttel, amelynek célja, hogy segítsen az orosz katonáknak biztonságosan megadni magukat az ukrán fegyveres erőknek. Forróvonalat és Telegram-csatornát biztosít azoknak az orosz katonáknak és szövetségeseiknek, akik biztonságosan meg akarják adni magukat. Azok, akik ezt igénybe veszik, nemzetközi jogi védelmet élveznek.
Simonov azt mondta, hogy most már Ukrajna oldalán akar harcolni.
„Nem csak az én életemet tették tönkre, hanem sok más emberét is. Meg akarom védeni az otthonukat” – mondta.
