Donald Trump amerikai elnök kedden kijelentette, hogy Ukrajnának nem kellene csapásokkal célba vennie Moszkvát. A Financial Times értesülései szerint az amerikai elnök korábban magánbeszélgetéseken állítólag arra bíztatta Kijevet, hogy fokozza a támadásokat az orosz területre.
A Financial Times ugyanakkor névtelenül nyilatkozó forrásokra hivatkozva azt írta, Trump azt is megkérdezte, Ukrajna képes lenne-e erre, ha az Egyesült Államok nagy hatótávolságú fegyvereket biztosítana az országnak. A republikánus elnök azonban a héten azt mondta, hogy az USA nem szándékozik ezt tenni.
Eközben a Kreml tisztviselői próbálják eldönteni, vajon Donald Trump komolyan gondolja-e az Oroszországra kivetni kívánt vámokat, vagy meghátrál. Az amerikai elnök ugyanis szankciókkal fenyegette meg az országot, ha nem sikerül 50 napon belül megállapodni a tűzszünetben.
Mark Rutte NATO-főtitkár washingtoni körútja során pedig szintén üzenetet küldött azoknak az országoknak, amelyek az ukrajnai háború ellenére Oroszországgal kereskednek, különös tekintettel Indiára, Kínára és Brazíliára.
„Az én figyelmeztetésem ennek a három országnak szól, különösen azoknak, akik Pekingben, vagy Delhiben élnek, illetve Brazília elnökének – érdemes alaposan elemezni ezt a helyzetet, mert komolyan érintheti önöket” – mondta, hozzátéve: „Tehát kérem, telefonáljanak Vlagyimir Putyinnak, és mondják meg neki, hogy komolyan kell vennie a béketárgyalásokat, mert különben ez masszívan visszaüt Brazíliára, Indiára és Kínára.”
A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov szerint az amerikai fegyverszállítások újraindítása Ukrajnának a háború folytatásának jelzése, nem pedig a békére való törekvésé.
„Az amerikai elnök nyilatkozata elég komoly volt. Tartalmának egy része személyesen Putyin elnöknek szólt. Természetesen időre van szükségünk ahhoz, hogy elemezzük a Washingtonban elhangzottakat. Ha és amikor Putyin elnök szükségesnek tartja, maga fog nyilatkozni” – mondta Peszkov.
A Kreml ugyanakkor megismétli, hogy továbbra is „kész a párbeszédre”, de a saját feltételei szerint, és elutasít mindenfajta nyomást vagy ultimátumot Washington részéről.
Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter szintén nyilatkozott a kérdésben. „Szeretnénk megérteni, mi áll az 50 napos határidő mögött. Korábban voltak 24 órás határidők és 100 napos határidők, mindegyiket láttuk már, és nagyon szeretnénk megérteni az amerikai elnök motivációját. Nyilvánvaló, hogy ma óriási nyomás alatt áll az EU és a NATO vezetése részéről, amely fenntartás nélkül támogatja Zelenszkij követeléseit.”
„A szankciók sorozatos hullámaival szemben Oroszország figyelemre méltó gazdasági ellenálló képességről tett tanúbizonyságot. A GDP 2023-ban növekedett, és 2024-2025-re szerény pozitív előrejelzések vannak, amelyeket elsősorban a hadiipar táplál” – tette hozzá.
A washingtoni Ukrajna-pártiak szerint az új szankciók elengedhetetlenek ahhoz, hogy egyértelmű üzenetet küldjenek a Kremlnek, és felbátorítsák Kijevet. „Nem akarjuk, hogy Európa legnagyobb, legtapasztaltabb és technológiailag legfejlettebb hadserege Oroszország befolyási övezetének részévé váljon. Ez nem áll sem Európa, sem Amerika érdekében” – fogalmazott Jeanne Shaheen szenátor.
Vannak azonban olyanok is, akik nem értenek egyet az Oroszország elleni szankciókkal, és azzal érvelnek, hogy azok árthatnak a világgazdaságnak, miközben nem vezetnek valódi változásokhoz a moszkvai rezsim magatartásában. Több kritikus ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy Amerikának nem kellene provokálnia Kínát.
„Mit gondolnak, mit fog Kína reagálni, amikor azt mondjuk nekik, hogy ne vásároljanak többé olajat és gázt Oroszországtól? Egyszerűen azt fogják mondani, hogy nem érdekli őket, és folytatják. És nem csak Kínáról van szó. India is rengeteg olajat vásárol. Törökország is. Ők a három legnagyobb vásárló. Tényleg embargót fogunk bevezetni Indiára és Törökországra is?” – vetette fel a kérdést Rand Paul republikánus szenátor.
A Washington Post szerint Trump három okból döntött az Oroszországra gyakorolt nyomás fokozása mellett: rájött, hogy Putyin nem veszi őt komolyan, úgy véli, a Kreml vezetője csak akkor fog tárgyalni, ha fokozott erő alkalmazásával fenyegetik, és a közelmúltban az Irán elleni bombázások során meggyőződött az amerikai katonai erő hatékonyságáról.
