Donald Trump fenyegetésekkel és önimádó, gyakran felszínesen lenéző megjegyzésekkel teli kijelentései Iránról – akárcsak az amerikai tengeri blokád fenntartása az iráni kikötők felett – komoly akadályt jelentenek a két ország közötti, Pakisztán közvetítésével Iszlámábádban folyó béketárgyalások újraindításában – írja a The Guardian.
Bármennyire is ragaszkodik az iráni külügyminisztérium ahhoz, hogy nem fog reagálni az amerikai elnök Iránról szóló minden egyes közösségi médiás bejegyzésére, a rezsim nem tudja mindet teljesen figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha azok ellentmondanak annak, amit az iráni tisztviselők privátban hallanak Trump valódi szándékairól. Sőt, a lap szerint Trump türelmetlensége és durva diplomáciai stílusa önmagában is akadályt jelent a megoldás elérésében.
Irán főtárgyalója, Mohammad Bagher Ghalibaf figyelmeztetett, hogy „a blokád bevezetésével és a fegyverszünet megsértésével” az amerikai elnök „megpróbálja ezt a tárgyalóasztalt – saját képzeletében – kapitulációs asztallá alakítani, vagy igazolni a háborús retorika újrakezdését”. „Nem fogadjuk el a fenyegetéssel kísért tárgyalásokat, és az elmúlt két hétben felkészültünk arra, hogy új lapokat tárjunk fel a csatatéren” – mondta.
Reza Amiri Moghadam, Irán pakisztáni nagykövete hasonló gondolatot fogalmazott meg, Jane Austen egyik híres idézetére hivatkozva: „Általánosan elismert igazság, hogy egy nagy civilizációval rendelkező ország nem tárgyal fenyegetés és kényszer alatt.”
Ahogyan Trumpnak kezelnie kell az amerikaiak elégedetlenségét és a piacok reakcióit, úgy az iráni vezetésnek is le kell csillapítania a hazai közvéleményt, elutasítva Trump állításait Irán állítólagos megalázottságáról vagy kétségbeeséséről, illetve azt a kijelentését, hogy a rezsim engedett volna a dúsított uránkészletek kulcsfontosságú kérdésében.
Például múlt pénteken Trump válaszolt az iráni külügyminiszter, Abbas Araghchi egyik bejegyzésére, amelyben az bejelentette, hogy Irán enyhíteni fogja a Hormuzi-szorosra vonatkozó egyes korlátozásokat, gyakorlatilag üdvözölve Irán „vereségét”, ahelyett, hogy az amerikai blokád feloldásával válaszolt volna, ahogyan azt az iráni rezsim várta.
Később, az aznap adott számos telefonos interjú egyikében Trump azt mondta: „Ők [Irán] azt akarják, hogy nyissam meg a szorost. Az irániak kétségbeesetten szeretnék, ha megnyitnám. Addig nem nyitom meg, amíg meg nem írják alá a megállapodást.” Egy másik interjúban pedig így fogalmazott: „Mindenbe beleegyeztek.” Ezt konkrétabban is kifejtette: „Beleegyeztek abba, hogy soha többé nem zárják le a Hormuzi-szorost.” Egy nappal később Irán lezárta a szorost, ami azt a benyomást keltette, hogy Trump – nem először – alábecsülte az iráni rezsim elszántságát.
Az iráni nagykövetség egyik ghánai képviselete kedden a következőket jegyezte meg: „Az elmúlt 24 órában az Egyesült Államok elnöke: — megköszönte Iránnak a Hormuzi-szoros lezárását; megfenyegette Iránt; Kínát okolta; dicsérte Kínát; a blokádot sikeresnek nyilvánította; megerősítette, hogy Irán a blokád ellenére is feltöltötte készleteit; megállapodást ígért Iránnal; és azt ígérte, hogy bombák fognak hullani Iránra.” A nagykövetség Trumpot egy egyszemélyes WhatsApp-csoportnak nevezte.
Irán külügyminiszter-helyettese, Saeed Khatibzadeh pedig a hétvégén így nyilatkozott Trumpról: „Túl sokat beszél.”
Keddig, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok sorozatában Trump kijelentette: „Arra számítok, hogy bombázni fogunk”, hozzátéve, hogy a hadsereg készen áll a bevetésre, utalva a határidő közelgő lejártára, amelyet nem szándékozott meghosszabbítani. Két mondattal később azonban már azt mondta, hogy az irániak részt vesznek a szerdán kezdődő tárgyalásokon.
„Irán nagyon jó helyzetbe kerülhet, erős nemzet, csodálatos nemzet lehet. Hihetetlen népük van” – mondta, majd hozzátette: „Úgy tűnik, vérszomjasak, és sajnos nagyon kemény emberek vezetik őket, nem éppen kedves módon. Mi sokkal keményebbek vagyunk náluk, de nekik ésszerűséget és józan észt kell alkalmazniuk, nem pedig a halálon és a rémületen alapuló országot kell működtetniük.”
Mindennek az lehet a célja, hogy megzavarja Irán diplomáciai „radarját”, de eddig az egyetlen hatása az volt, hogy a rezsim óvatosabbá vált, és csak akkor hajlandó elfogadni egy megállapodást, ha az tartalmaz egy egyértelmű és visszafordíthatatlan végrehajtási mechanizmust.
