Fedeztél fel valaha egy sűrű, pókhálószerű fehér „gubót” a fák ágai között? Esetleg sétáltál már bele egy ilyen ragacsos, nyüzsgő tömegbe? Akkor valószínűleg te is találkoztál már sátorhernyókkal. A Malacosoma molylepke-családba tartozó faj lárvái ezek, melyek bár látványra akár szépek is lehetnek, mert különlegesen színesek és bolyhosak, önmagukban mégis elég visszataszítók – és kártékonyak!
A belőlük kikelt molypillangó hasznos jószág: segít a növények beporzásában, és táplálékforrásként szolgál több madár és kisállat számára. A látványa is egyedi: puha, bolyhos teste, és halvány, pasztell vagy semleges árnyalata teszi őt különlegessé.
Az utódai viszont a lehető legrémisztőbb fenevadak: hálószerű sátrakban kelnek ki, tömegesen tekeregnek a selymes fészkükben, és elpusztítanak mindent, aminek lombja van. Kifejezetten szeretik a fás, bokros élőhelyet – főként a lombhullató erdőket, de a diótermők lombjaiba és a gyümölcsösökbe is beköltöznek, ahol valósággal letarolják az ágakról a leveleket.
A „lombfosztóknak” is nevezhető hernyók a világ szinte minden táján megtalálhatók: szerte Észak-Amerikában, Európa nagy részén és elszórtan Ázsiában. A városi környezetben is gyakran fellelhetők. A parkokban, járdákat szegélyező fákon felismerhető a „hálójuk”, amelyből bizony előfordul, hogy a járókelőkre pottyannak. Ha viszont befészkelik magukat a gyümölcsösbe, nemhogy virágot, de egy szem levelet sem hagynak az ágakon! Ezért, hogy megmentsd a termést, érdemes időben védekezned ellenük.
Annak függvényében, hogy mely életszakaszban fedezed fel a jelenlétüket, többféle módszer is létezik a tőlük való megszabadulásra. Ezeket vegyük szépen sorban:
1. A peték eltávolítása
A lepkék a nyári hónapokban rakják le a tojásaikat. A fák levelei biztosítják számukra a legideálisabb helyet az utódlásra. A keleti fajok júniusban-júliusban petéznek, míg a nyugaton élők picivel később, augusztusban-szeptemberben.
A tojásokat úgy kell elképzelni, mint a régi hungarocellből kimorzsolt fehér gömböcskék. Lehetnek bézs- vagy krémszínűek, de a legtöbbjük barna. Egész télen át a fákon maradnak, tavasszal pedig hernyók tömege kel ki belőlük – a kertészek „nagy örömére”.
Ha ilyen csomókat találsz a fáidon, azonnal távolítsd el őket: óvatosan kapard le az ágakról vagy a fatörzsekről anélkül, hogy megsértenéd a fakérget. Hogy elpusztuljanak, egy műanyag zacskóba zárva bedobhatod a kukába, vagy úsztasd meg őket ecetben. Ez feloldja a tojásokat, és megszakítja az életciklust.
Amennyiben nehezen tudsz hozzájuk férni, vagy nem tudod eltávolítani őket anélkül, hogy megsértenéd a fák törzsét, ragadj ecsetet, és kend be a tojásokat ásványi olajjal vagy vazelinnel. A peték ezáltal is elpusztulnak.
2. A fészkek leszedése
Ha már kikelt lárvákkal szembesülsz, őszinte részvétünk. Ezektől megszabadulni nem épp a legkellemesebb feladat, ezért ha gyenge a gyomrod, inkább keress egy bátrabb vállalkozót a küldetés teljesítéséhez – vagy viselj védőruhát. A hernyók ugyanis rád tapadhatnak, mászkálhatnak rajtad, amire jó előre felkészülnöd.
A fészküket úgy a legjobb eltávolítanod, ha vattacukorként kezeled őket. Azaz, ragadj egy pálcikát, amelynek hegyes a vége, majd nyúlj be vele a selymes fészekbe, és kezdd el pörgetni az ujjaid között. A pókhálószerű gubó fel fog tekeredni a botra, és a vattacukor rémületes változatára fog hasonlítani, mire végzel.
Ezt követően két lehetőséged van: eldobod a pálcát valahol távol a kertedtől, hogy a hernyók elmászhassanak (a madarak és rágcsálók valószínűleg rekordsebességgel csapnak le rájuk), illetve el is pusztíthatod őket, hogy sehol máshol ne okozzanak kárt. Ha utóbbi mellett döntesz, a sima forró víz is megteszi (így még mindig fogyaszthatók maradnak az állatok számára), de működik a szappanos vagy ecetes oldat is 50/50 arányban (ez esetben viszont egyetlen állat sem fogja megenni őket).
A fészkeket NEM javasolt meggyújtani. Túl nagy kockázat lenne, melyet nem szabad vállalni.
3. Használj szelektív biológiai rovarirtót
Sokan csak akkor nyúlnak vegyi anyagokhoz, amikor már semmi más nem működik. Addig viszont érdemes kísérletezni, és a környezetkímélő variánsok között keresgélni – a kémiai szerek ugyanis széles körű károkat okozhatnak, egész ökoszisztémákat pusztítva el.
A sátorhernyók ellen remek ellenszer például a bacillus thuringiensis nevű baktérium, amely kifejezetten a pillangó- és molylárvákat zabálja fel. Ezt a lombozatra permetezik, és minden lárva, amelyik elfogyasztja, öt napon belül elpusztul. Hátránya viszont, hogy nemcsak a kártékony egyedeket, hanem minden oda látogató, hasznos fajt is megöl, köztük a dongókat is.
Tolerancia
Sajnos minden döntésünknek következménye van, melyet fel kell vállalnunk, ha meghozzuk. Éppen ezért, amennyiben lehet, kerüld a vegyi megoldást. Amit még érdemes tudni a sátorhernyókról, hogy inkább csak átmeneti kellemetlenséget jelentenek. Ha idén megjelennek, kevésbé valószínű, hogy jövőre is ott lesznek. Ennek tudatában, inkább csípd el őket tojások formájában, hogy később ne kelljen elvetemült terveket szőnöd.
Sok szakértő azt javasolja, a közbelépés helyett légy inkább toleráns. Egyszerűen ne törődj velük. Lehet, hogy a (gyümölcs)fád idén úgy fest, mint egy horrorfilm forgatási helyszíne, de jövőben már minden rendben lesz, és elfelejtheted az egészet. De ha túl nagy a fertőzés, akkor alkalmazhatod a fent említett módszereket.
