A veteményesünk és önmagában a növénytermesztés sikerének kulcsa egyetlen műveleten alapszik – a megfelelő öntözésen. Ahhoz, hogy a zöldségeink bő termést adjanak, egészségesen és gyönyörűen fejlődjenek, a növekedésüket elősegítő vízmennyiség létfontosságú. Van azonban az öntözésnek 3 zsákutcája, amibe sok hobbikertész betéved – 3 súlyos hiba, melyet gyakran elkövetünk, és ami akár a növényeink pusztulását is eredményezheti.
Bár vészjóslóan hangzik, mennyi múlik a sikeres öntözésen, valójában sokkal egyszerűbb a dolog, ha tudatában vagy annak, mire kell ezentúl jobban odafigyelned, amikor a kert locsolásáról van szó. Mert egyáltalán nem mindegy, mikor és hogyan öntözöl. Ez pedig nagy hatással van a növényeid teljesítményére.
A túl sok víz megfullaszthatja a palántáidat, és elrothasztja a gyökérzetet – így a növények képtelenek lesznek felszívni a talajból a tápanyagokat, és ha a probléma továbbra is fennáll, idővel elpusztulnak. A ritka öntözés, főként a nyári melegben szintén kiszáradáshoz vezethet, ezúttal a nedvességhiány miatt.
A titok nyitja a helyzethez való alkalmazkodás: ahol sivatagi körülmények uralkodnak, ott a növényeknek egyértelműen több vízre lesz szükségük, mint a mérsékeltebb éghajlaton élőknek. Attól függetlenül viszont, hogy hol élsz, létezik 3 öntözési baki, amiről tudnod kell, ha kertészkedsz.
1. hiba – a túl gyakori öntözés
Bármennyire is furcsán hangzik, a bőséges vízmennyiség többet árt a palántáknak, mintha csak ritkán kapnának vizet. A növények mindennapos, vagy akár minden második nap történő öntözése ugyanis nagy problémákat okozhat az egészségüket nézve.
Egyrészt azért, mert a gyakori locsolás hatására a palánták nem fejlesztenek mély gyökereket. Ezek a felszín közelében maradnak, ahol „tudják”, hogy mindig kapnak vizet. Ez pedig nem tesz jót hosszútávon, mert így gyenge és erőtlen növényeink lesznek, melyek képtelenek lesznek ellenállni az időjárási viszonyoknak, és amelyek teremni sem fognak, mivel nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges ásványi anyagokat. Másrészt, a túl sok víz telíti a gyökérzetet, „megfullasztja” a növényt. Ennek az lesz az eredménye, hogy a palánták nem tudják felszívni a tápanyagokat a földből, és sárgulni, majd pusztulni kezdenek.
Nem szabad, hogy megtévesszen a talaj felszíne! Bármennyire is kopogó száraznak tűnik, érdemes kissé megpiszkálni, egy kis bot segítségével mélyebbre tekinteni, hogy valóban szikkadt-e a föld a növényeink közelében. Ha igen, csak akkor érdemes locsolni. De gyakran fogsz meglepődni, hogy bár fent száraz, az alsó rétegekben még bőven van nedvesség.
A kerti növények nagyjából 3-5 naponta igényelnek öntözést – ezt ajánlott lassan és mélyen végezni (és csakis abban az esetben, ha idő közben nem esett csapadék). Lehetőleg a gyökérzónára öntsük a vizet, és kis adagonként, miközben várunk, hogy a talaj magába szívja azt. Csak ha elnyelte, akkor öntsük a következő adagot.
További hasznos tudnivaló, hogy a legtöbb zöldségfélének hetente körülbelül 1,5-2,5 centiméternyi vizet kell kapnia. Ez körülbelül 2 liter vizet jelent a gyökérzónák körül hetente kétszer. Ez különösen fontos az olyan növények esetében, mint a paradicsom és az uborka, amelyeknek sok vízre van szükségük a jó terméshez.
2. hiba – a nappali hőségben való öntözés
Mint mindennek, a kert locsolásának is megvan az ideje: a kora reggeli órákban a legideálisabb felfrissíteni a veteményest. Ha egy mód van rá, sose öntözz délben, és még délután sem, amikor a nap még forrón süt.
A növényeket megviseli a hőség és a tűző nap ereje, az ekkor való öntözés pedig csak fokozná a stressz-szintjüket, és még meg is égetheti azok lombozatát. Ráadásul a meleg és a napfény gyorsan elpárologtatja a vizet, így nem sok hasznot tud húzni belőle a növény.
Reggel korán viszont még kellemesen hűvös van, a nap ereje is még elenyésző, így a víz valóban kifejtheti jótékony hatását: gyorsabban felszívódik, és felkészíti a növényeket a nap melegére.
Ha a kora reggel mégsem jöhet szóba, a második legjobb alkalom a locsolásra a kora este. A késő este ismét nem opció: a naplemente utáni hűvösség és a talaj melege párát eredményez, mely megbetegítheti a növényeket. Hajlamosak lesznek a penészre, lisztharmatra és egyéb pusztító betegségekre.
3. hiba – a felülről való öntözés
A kert egyik leghalálosabb fegyvere a nagy kerti tömlő, amelynek a végére egy erős szórófej van erősítve. A növények felülről történő locsolása biztos katasztrófa, különösen, ha az gyors és erős vízsugárral történik. A zöldségnövények ugyanis a lassú és talajmenti öntözést kedvelik, miközben a leveleik szárazak maradnak.
A tömlővel való locsolás általában erős vízsugarat jelent – ennek hatására könnyen leeshetnek a virágok, és a zsenge hajtás, termés is sérülhet. Ennél még veszélyesebb már csak az lehet, hogy a palánták lombozata is bevizesedik. Egyrészt azért káros ez, mert így a gyökérnek kevesebb víz jut. Másrészt, a vízcseppek a leveleken égési foltokat eredményezhetnek, főként a süt még a nap. Harmadsorban pedig, a felülről érkező vízpermet a talajról gombaspórákat fröcskölhet a levelekre, melyek megbetegítik a növényt.
Ha öntözőberendezésen gondolkodsz, érdemes tehát mellőznöd a szórófejes megoldást. Vezesd el inkább a talaj mentén a tömlőt, és pontosan oda helyezd el rajta lyukakat, ahol a növényeid gyökérzónája található. A vizet pedig lassan engedd, hogy egyetlen cseppje se vesszen kárba.
