A paradicsom (Solanum lycopersicum) a burgonyafélék családjába tartozó növény, ami Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Termesztése nem jelent túl nagy kihívást, de van néhány dolog, amit fontos figyelembe venni a legjobb eredmény elérése érdekében.
Julia Omelchenko botanikai szakértő szerint a paradicsom terméshozamának maximalizálásához elengedhetetlen a megfelelő öntözés, trágyázás és metszés.
Az egyik legfontosabb feladat, amire oda kell figyelni, a növények metszése. Ez segít biztosítani a levegő megfelelő áramlását és a növény egészségének megőrzését, ugyanakkor több és jó minőségű termést kaphatunk.
A metszésnek számos előnye van. A fő cél az, hogy eltávolítsuk a növény felesleges részeit, amelyek energiát, vizet és tápanyagokat fogyasztanak, anélkül, hogy jelentősen hozzájárulnának a terméshozamhoz. A paradicsom metszése, vagy kacsozása a szár alján vagy a főszárból kinövő fiatal hajtások eltávolítását jelenti.
„Ha hagyjuk, hogy ezek a hajtások növekedjenek, az elvonja a növény energiáját a termések érlelésétől, és elősegíti a túlzott levélnövekedést. Később ezek a hajtások is hozhatnak virágot és termést, de azok kisebbek lesznek, és nem lesznek olyan édesek és lédúsak sem” – magyarázza a szakértő.
A levelek elsődleges célja az energiatermelés a fotoszintézis révén, amihez elegendő napfényre van szükségük. Ha azonban túl sok levél van a növényen, azok nem jutnak elegendő napfényhez, ami negatívan befolyásolja a termés érési idejét és minőségét is, ezért a levelekkel túlzsúfolt paradicsomtöveket mindenképpen meg kell metszeni.
Ugyanakkor a túl sok levél megnövekedett páratartalomhoz és csökkent légáramláshoz is vezet, ezek a körülmények pedig ideálisak a gombák számára.
Ezért a metszés elhanyagolása gombás megbetegedésekhez is vezethet, például korai ragyásodáshoz, szürke levélfoltossághoz, paradicsomvészhez (más néven kései ragyásodáshoz) vagy szeptóriás levélfoltossághoz.
Megelőző intézkedésként nem árt a talajhoz közeli leveleket is eltávolítani.
Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy vannak determinált és nem determinált paradicsomfajták. A determinált vagy bokorparadicsom sajátossága, hogy a növény növekedése leáll, amikor a fajtára jellemző magasságot eléri. Ezután kezd virágot hozni és termést érlelni. Ezek a fajták különösen alkalmasak például akkor, ha erkélyen szeretnénk paradicsomot termeszteni, vagy olyan vidékeken, ahol rövidebbek a nyarak. Az ilyen paradicsomok metszése az árnyékban növő és virágot nem hozó ágak eltávolítását jelenti.
„Ez kompaktabbá teszi a bokrot, biztosítja a vegetatív tömeg egyenletes eloszlását, és lehetővé teszi, hogy minden levél oxigénhez és elegendő napfényhez jusson” – mondja Omelchenko.
A nem determinált vagy folyton növő paradicsomfajták, ahogy a nevük is mutatja, nem állnak le a növekedésben. Ezek különösen üvegházakban és olyan régiókban ideálisak, ahol hosszú, meleg nyarak vannak. A metszésnél arra kell figyelni, hogy csak az oldalágakat távolítsuk el, és soha ne nyúljunk a főszárhoz, különben leáll a növekedés. Ezenkívül, akárcsak a determinált paradicsomok esetében, levághatjuk a virágtalan hajtásokat, és a talajhoz közeli leveleket.
Fontos, hogy a metszéshez mindig tiszta, éles ollót használjunk. A gombás vagy bakteriális fertőzések terjesztésének elkerülése érdekében fertőtlenítsük a kerti szerszámokat alkohollal vagy kálium-permanganát-oldattal.
Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne essünk túlzásba a metszéssel, és ne távolítsunk el olyan ágakat, amin sok virág és levél van, mivel ez akadályozza a termésképződést és jelentős stresszt okoz a növénynek. A levelek felelősek az energiatermelésért, és ha túl kevés van belőlük, a növénynek nem lesz elég energiája ahhoz, hogy teremni tudjon.
