Szeptember végén és október elején, amikor megkezdődnek az őszi betakarítások, többek között elérkezik az alma leszedésének ideje is.
Az ősz beköszöntével az almák természetes módon is lehullanak a fákról, amint nehezebbek lesznek. Ennek oka, hogy az almát a fához rögzítő szár gyengülni kezd, ahogy a gyümölcs nő és egyre nehezebb lesz, míg végül magától lehullik.
Ezenkívül, ahogy az alma érik, kiválaszt egy abszcizinsav nevű növényi hormont, ami tovább gyengíti a szárat, míg az végül letörik.
Ez egy természetes folyamat, amely segít az almafáknak, hogy elszórják a magjukat és szaporodjanak. Ennek ellenére fontos, hogy ne hagyjuk túl sokáig a fán a gyümölcsöt.
A szakértők szerint ennek oka, hogy a fán maradt almák tovább fogyasztják az értékes tápanyagokat, ami a fa kiszáradásához vezethet, a romlott gyümölcsök pedig akár betegségeket is hordozhatnak.
Bár a fa nem táplálja tovább az érett gyümölcsöt, hogy ne vesztegesse a tápanyagokat, és ilyenkor a szár, ami összeköti a termést a fával kiszárad és leszakad, az alma, amit az ember fogyasztásra alkalmasnak ítél meg, a fa szempontjából sokszor még nem minősül teljesen érettnek, ezért még ellátja azt tápanyagokkal. Ilyenkor a szár még nem szárad el, és szilárdan rögzíti a gyümölcsöt a fához.
Vegyük figyelembe azt is, hogy a kis gyümölcsök és bogyók általában akkor is a fán maradnak, amikor a száruk már teljesen kiszáradt – erre jó példa a berkenye, ami egész télen a fán marad, és élénk színével odavonzza a madarakat.
Az alma gyümölcse nehéz, ezért idővel általában magától is leesik a fáról, de ez elsősorban a méretétől és a súlyától függ.
A kis almafajták, amelyek méretükben hasonlítanak a vadalmára, többnyire még télen is a fán maradnak, akár a hó alatt is, de a legtöbb kerti alma idővel valószínűleg magától is lehull a fáról, mivel túl nehéz.
Ennek ellenére jobb, ha még azelőtt leszednénk, hogy ez bekövetkezne, így a fa nem vesztegeti az értékes tápanyagokat olyan gyümölcsökre, amik már elég érettek.
