A verőköltő bodobács rendkívül könnyen felismerhető feltűnő színezetéről. A rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít. Ugyanakkor a neve megtévesztő lehet, mivel valójában nem a bodobácsfélék, hanem a poloskafélék közé tartozik.
Ezek a rovarok mindig nagyobb csoportokban jelennek meg, és ahogy kitavaszodik, gyorsan elszaporodnak. Bár sem az őshonos növényekre, sem az emberekre nem veszélyesek, a jelenlétük rendkívül zavaró lehet a kertben.
Jellemzőik
Piros alapszínükről és jellegzetes mintájukról könnyen felismerhetőek. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm. Szeretik a meleg és száraz körülményeket és helyeket. Nem csípnek, és nem is mérgezőek, de más poloskákhoz hasonlóan kellemetlen szagú váladékot termelnek, ha fenyegetve érzik magukat.
A verőköltő bodobácsok lényegében nem veszélyes kártevők. A rovarok nem terjesztenek betegségeket, és nem károsítják az egészséges növényeket, mivel elsősorban növényi hulladékkal táplálkoznak.
Házakba, lakásokba csak ritkán kerülnek be, de ha mégis találkozunk velük, a kellemetlen szag elkerülése érdekében érdemes óvatosan megszabadulni tőlük, anélkül, hogy összenyomnánk őket.
Étkezési szokásaik
A verőköltő bodobácsok elsősorban a kertben található növényi hulladékkal táplálkoznak, de alkalmanként állati eredetű táplálékot is fogyasztanak. A rovarok nem különösebben válogatósak, és nagy étvágyuk van.
Mint minden poloska, szúró-szívó szájszervvel rendelkezik, tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de megeszi a vadgesztenyét, az akácot, cukorrépát, padlizsánt, földi epret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is.
Természetes védekezés
A verőköltő bodobácsok a meleget és a szárazságot kedvelik, ezért a hideg vízzel való permetezés természetes, egyszerű és hatékony módja a bosszantó rovarok elleni küzdelemnek. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert az érzékenyebb növényekben is kárt tehetünk. Ezért jobb, ha inkább egy szappanos oldattal óvatosan átmossuk a növények leveleit.
A szappanos oldathoz akár mosószert, sampont vagy folyékony szappant is használhatunk, és a keveréket egy szórófejes flakonból egyenesen a rovarokra is permetezhetjük. A permet hatására néhány percen belül elpusztulnak.
A permetezés ugyanakkor a növényekkel is kíméletesebb, mint a kerti slaggal történő lemosás. A legjobb, ha esővizet, és környezetkímélő szappant használunk, így a növényekben sem teszünk kárt.
A szórófejes flakonból a finom permet a rejtett helyekre is könnyedén eljut, ráadásul a szappanos víz a levéltetvek és a lisztharmat ellen is hatásos.
A leghatékonyabb védekezés a megelőzés lehet, ezért nem árt, ha kedvenc tartózkodási helyeiket és élelemforrásaikat rendszeresen lemossuk vízzel, és eltávolítjuk a növényi hulladékokat, amikkel táplálkozhatnának. Azt is tudni kell, hogy a rovarok száraz levelek között, vagy üreges fatörzsekben telelnek, ezért ezekre a helyekre érdemes különösen nagy figyelmet fordítani.
A hideg évszakban a verőköltő bodobácsok téli álmot alszanak. Annak érdekében, hogy sértetlenül túléljék a telet, a rovarok csoportokba tömörülnek. Ezeket gyorsan meg lehet találni a kertben, különösen a régi falevelek alatt és a táplálékul szolgáló növények közelében. Akár egy seprűvel is összegyűjthetjük egy szemétlapátban vagy dobozban, és a kerttől távolabb elengedhetjük őket. Mivel repülni nem tudnak, és nem távolodnak el messze a táplálékforrásuktól, így könnyen megszabadulhatunk tőlük.
A verőköltő bodobácsoknak nincsenek természetes ellenségeik a büdös váladék miatt, amit veszély esetén kiválasztanak. Ez a rovarokkal nagyjából megegyező méretű ragadozókra átmenetileg bénító hatással bír, de nagyobb állatokra és emberekre egyáltalán nem veszélyes. A feltűnő színek is arra figyelmeztetik a ragadozókat, hogy nagyon rossz ízük van, és nem érdemes őket elfogyasztani.
Bár számos vegyszereket tartalmazó rovarölő szer is hatásos ellenük, ezek általában a környezetre és az emberre is veszélyesek, ezért óvatosnak kell lenni a használatukkal.
