Mi ez a szag? Valóban az, amire gondolsz? Biztosan veled is előfordult, hogy a sétád alkalmával szépen belegyalogoltál egy kiadós adag kutyagumiba, természetesen véletlenül, hiszen szándékosan ki tenné tönkre a cipőjét és a napját egy ragacsos, undorító, büdös kutyakakival? Egy élmény letakarítani a lábbelid talpáról… és miközben szenvedsz, biztosan a kutyatulajdonost „fényezed”, amiért szebbé varázsolta a napodat.
Megmosolyogjuk a dolgot, de átélve a helyzetet, valójában cseppet sem vicces. Sőt, elszomorító, hogy a gyalogutak és az ösvények mentén, a parkokban és még a játszótereken is gyakran találkozni kutyagumival.
Egyre több négylábú költözik be a panellakásokba, de még a házban élő kutyákat is előszeretettel sétáltatják meg a gazdik, amivel nincs is gond. A probléma súlyossága ott kezdődik, amikor a jószág képtelen eltakarítani maga után, a tulajdonosa pedig nem hajlandó – tisztelet a kivételnek!
Az utóbbi években egyre súlyosbodott a kutyagumi-probléma nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon. És ez nem (csak) abból adódik, hogy mennyire gusztustalan rátaposni egy-egy ilyen „aknára”. Ennél sokkal nyomósabb okai vannak, hogy miért kellene felszednünk a piszkot a kutyáink után.
Bizonyított tény, hogy a kutyaürülék összefügg a betegségekkel, a környezetszennyezéssel és az antibiotikum-rezisztenciával. A kutyaürülék olyan mikroorganizmusokat tartalmazhat, amelyek az emberekben betegséget okoznak, például szalmonellát, E-colit, Giardiát és belső parazitákat.
A kutyagumival való érintkezés ellenállóvá teheti a szervezetünket az antibiotikumokkal szemben is, ami azt jelenti, hogy szükség esetén, akár egy élet-halál harcban, a gyógyszerek nem fogják kifejteni a hatásukat, és az orvostudomány képtelen lesz a meggyógyításunkra.
Egy nemrégiben készült sydneyi tanulmány azt is kimutatta, hogy a csapadékból származó vízbe kerülő kutyaürülék jelentős mértékben hozzájárul a vízszennyezéshez. Tehát nemcsak a köztereken veszélyes otthagyni a kutyagumit, hanem a saját udvarunkról is javasolt rendszeresen összegyűjteni.
Bár a legtöbb kutyasétáltató helyesen cselekszik, egyesek túl „büszkék ahhoz, hogy összeszedjék” a piszkot a kiskedvencük után, míg mások kontextusfüggően ítélik meg, hogy hol és mikor szabad kutyahulladékot hagyni. És olyan tulajdonosok is léteznek, akik „akkor sem szedik fel, ha tisztában vannak az egészségügyi és környezeti következményekkel” – áll a tanulmányban.
Elméletben, azokat a kutyatulajdonosokat, akik nem szedik össze a kutyájuk után a szemetet, meg lehet bírságolni, de nehéz lehet tetten érni őket, és a szomszéd feljelentése a hatóságoknál gyakran folyamatos ellenségeskedéshez vezethet.
Vannak települések, ahol a fűre kitett vizespalackokkal védekeznek a kutyapiszok ellen. A módszer viszonylag régi, de a hatékonysága még nem egyértelműen bizonyított. A kutyák ugyanis előbb-utóbb csak megtalálják a megfelelő helyet, ahová pottyanthatnak, így valójában ez sem jelenthet megoldást a problémára. A kereskedelemben kapható kutyariasztók hatékonysága pedig szintén vitatott.
Az egyetlen, hatásosnak vélhető módszer az üzenetek hagyása – az emberek fogékonyak a társadalmi üzenetekre. Megfogalmazhatók cinikusan, kihangsúlyozva, hogy a jó szomszédok és a közösség tagjai szorgalmasan szedik össze kutyáik után az ürüléket, de meg is lehet általuk köszönni mindazoknak, akik veszik a fáradságot, és feltakarítanak a kedvenceik után. Ezutóbbi talán inkább felébreszti az alvó lelkiismeretet, mint a „még azért is”-re sarkalló cinizmus.
De fölösleges kutatni a kézenfekvő orvoslást, míg a kutyasétáltatók felvilágosítása hiányos vagy eredménytelen. A zacskók és szemetesek biztosítása, valamint kizárólag kutyá(sok)nak szánt parkok létesítése segíthet, ám aki nem volt hajlandó eddig lehajolni a szeretetcsomagért, az ezután sem lesz az.
Szóval, az igazság az, hogy a kutyaürülék-témában továbbra is az emberi jellem, a mások iránti tisztelet és a jólneveltség játssza a főszerepet, így nem sok reményt fűzhetünk ahhoz, hogy valaha is megszabadulunk a terhétől.
Az egyetlen biztonságos hely a kutyagumi számára a kukában van. Komposztálni nem ajánlott, a benne lévő káros anyagok miatt, az elásás pedig szintén csak azt teszi lehetővé, hogy a benne rejlő mikroorganizmusok a talajban elszaporodjanak. Ahhoz viszont, hogy az ürülék oda kerüljön, ahová való, a kutyáknak meg kellene tanulniuk a szemetesbe csinálni…
