A 10 éves Ashton Dunford születése óta vak, de ez soha nem akadályozta őt abban, hogy elérje mindazt, amit szeretne. Keményen meg kellett dolgoznia érte, de ma ugyanolyan, mint bármelyik másik vele egyidős gyerek, és bebizonyította, hogy a határ valóban a csillagos ég.
Ashton szülei, Tyler és Hilda Dunford mindenben támogatják őt, és segítenek, hogy a legmerészebb álmait is megvalósíthassa. Ashton többek között szeretne író és tengerbiológus lenni, de síelőként a paralimpián is részt venne.
Még csak 10 éves, de már most rengeteg készséget elsajátított: megtanult biciklizni, zongorázni, síelni, fellépett egy gyermekkórusban, de részt vett filmes meghallgatásokon is, és díjakat nyert Braille-írással.
Ashton körülbelül 2 hónapos volt, amikor először felfigyeltek rá, hogy valami nincs rendben vele. Nővére, az akkor 4 éves Jordan, meglepte őt, amikor váratlanul felbukkant a szobában. A kisfiú karjait felemelve reagált a nővére hangjára, de az arcát nem fordította feléje, amit az édesanyja meglehetősen furcsának talált.
Az orvosok megállapították, hogy a gyerek látóidegei és agyának egyes részei nem fejlődtek ki a méhben, így már születésekor vak volt. Ugyanakkor nem alakult ki az úgynevezett kérgestest (Corpus callosum) sem, ami egy idegrostokból álló vaskos, fehér lemez az agyban, és ez a legnagyobb összeköttetés a két agyfélteke között. Ashtonnak így hormonterápiára van szüksége a növekedési hormon és a hidrokortizon termeléséhez.
Hilda így emlékezett vissza arra az időre, amikor megkapták a diagnózist: „Emlékszem, összetört a szívem, és úgy éreztem, a világunk szétesik. Soha nem voltam még vak gyerek közelében, és semmit sem tudtam arról, hogy neveljek fel egyet. Nagyon sokat kellett tanulnom az összes terapeutájától, orvosától és a vakok iskolájától.”
Hilda mindenekelőtt megtanulta, hogy fia hihetetlen kitartással és életerővel rendelkezik. Ashtonnak kisgyerekként a legegyszerűbb dolgok is nehézséget okoztak, amik más gyereknek a legtermészetesebbek voltak. A finom motoros készségek elsajátítása rendkívül nehéz volt a számára, már az is megpróbáltatás volt, hogy felemelje a fejét, és megtegye az első lépéseket.
„Minden egyes mérföldkő annyi erőfeszítést és rengeteg munkát igényelt a fizioterapeutájával, de a maga idejében mindig elérte ezeket a mérföldköveket” – mesélte Hilda. „Az első lépéseit a konyhánkban tette meg. Körülbelül 18 hónapos volt, és csodálatos volt látni, ahogy kinyújtott karral sétált, hogy elérje a nővérét. Végig mosolygott, majd a nővére karijaiba omlott” – mesélte az édesanya.
Amikor Ashton 5 éves volt, a család jelentkezett egy adaptív családi sítáborba a Utah állambeli Park Cityben. Bár Hilda eleinte aggódott, Ashton nagyszerűen boldogult, és egy bambuszrúd segítségével siklott lefelé. Mára a síelés Ashton egyik kedvenc sportja, és egy napon szeretne a bambuszrúd segítsége nélkül lesiklani. A fiú nem fél a nehéz dolgoktól, és a családja sem félti őt attól, hogy megpróbálja.
„Mindig azt mondom a gyerekeimnek, hogy képesek a nehéz dolgokra. Mi pedig mindig szurkolunk nekik, és bármilyen módon támogatjuk őket” – mondja a háromgyerekes édesanya.
7 éves korában Ashton biciklizni is megtanult. Korábban már próbálkozott pedál nélküli kerékpárral, de amikor rájött, hogy más gyerekeknek nem ilyen biciklije van, azonnal ki akarta próbálni az igazit. Mindössze 10 percébe telt elsajátítani ezt a készséget, és ezzel ismét bebizonyította, hogy nem ismer határt.
A 32 éves Hilda nagyon büszke a fiára, és azt mondja, rengeteget tanult tőle.
„Megváltoztatta az életünket, és sok embernek bebizonyítja, hogy a vakság nem akadályozhatja meg mindabban, amit szeretne elérni az életben. Mindketten nagyon büszkék vagyunk rá, mert rettenthetetlen, és eltökélt szándéka, hogy mindenkinek megmutassa, mennyi mindenre képes anélkül, hogy látna. Csak azt akarom, hogy tudja, mennyire csodálom, amiért ennyire bátran vállalja a kihívásokat, és amiért megtanította nekem, hogy nincsenek határok. Az egyedüli korlátok azok, amiket mi magunk teremtünk a fejünkben. Vak, de semmi sem akadályozza meg abban, hogy ugyanolyan független legyen, mint bármelyik másik 10 éves.” – monda a családanya, és hozzátette:
„Ashton édesanyjaként megtanultam, hogy megváltoztassam a perspektívámat, és ne a szememmel, hanem a szívemmel lássak.”
