Gyerekkorunktól kezdve arra tanítanak bennünket, hogy féljünk a farkasoktól, és ennek a félelmetes ragadozónak általában nincs valami jó híre – gondoljunk csak a nagy, gonosz farkasra a Piroska és a farkasból, vagy a horrorfilmek vérfarkasaira. Az ember gonosz, veszélyes, vérszomjas vadállatnak tartja a farkast, és sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az erdei életközösségre és a biológiai sokféleségre nézve mennyire fontos szerepe van ennek az állatnak.
Shaun Ellis, egy angol állatkutató, azonban eltökélte, hogy jobban megismeri ezeknek a félreértett állatoknak a viselkedését, és egyfajta közvetítőként megpróbálja barátságosabbá tenni az ember-farkas viszonyt.
Olvasd el ezt is: Egy orvos arra figyelmeztet, hogy soha ne osszuk meg az ágyunkat a kutyánkkal
1990 óta foglalkozik farkasokkal, előtte a vörös rókát tanulmányozta az Egyesült Királyságban, majd a prérifarkasokat Kanadában. Egyszer 18 hónapot töltött a vadonban egy farkas falka tagjaként.
Később örökbe fogadott egy falka elhagyott észak-amerikai farkas kölyköt, és felnevelte őket, a lehető legpontosabban betartva azokat a szabályokat, amik egy igazi, vadonélő falka esetében is érvényesek.
» A szakértők szerint ez az 5 legkárosabb szó, amit egy gyereknek mondhatunk
» Horoszkóp 2023. OKTÓBER: az ősz második hónapja boldogságot és pozitív változásokat hoz mindenki életében!
» A hagyományos elveket valló feleség szerint minden nőnek otthon kellene maradnia, hogy gondoskodjon a férjéről
» 5 ok, amiért jobb ha azonnal felhagysz a lelki társ keresésével
Ellis gyakorlatilag a farkasok közt élt, velük együtt evett – nyers húst, akárcsak az állatok – és közöttük is aludt. A falkában rendkívül fontos a hierarchia, így neki is megvolt a pontos helye és szerepe: kezdetben ő volt a domináns hím, de ahogy a kölykök növekedni kezdtek, átengedte ezt a szerepet az egyiküknek, és ő egyfajta „békítő” szerepkörben vett részt a falka életében.
Azzal mindenesetre Ellis is tisztában van, hogy szokatlan életcélt választott, és megérti, ha az emberek furcsának tartják.
„Mindenki azt fogja hinni, hogy egy fickó, aki 18 hónapig él ezekkel az állatokkal, részese a világuknak, megosztozik velük az ételen, biztosan őrült. És talán igazuk is van. Talán egy kicsit valóban őrültnek kell lenned, hogy ezt tedd” – mondja a „Farkasember”.
Számára azonban a farkasok nem veszélyes fenevadak, hanem családtagok. Amikor a 60 Minutes Australia stábja interjút készített vele, még a műsorvezetőt is bevitte az állatok közé, úgymond bemutatta őt a családjának.
Azt mondja, a farkasok szeretik, tisztelik és gyógyítják egymást, és mióta a falka tagja, ennek ő is a részese lehet. Bár többször előfordul, hogy megharapják – mivel a farkasok között gyakoriak a belső harcok – utána addig nyalogatják a sebeit, amíg azok begyógyulnak, és azt mondja, soha nem szenvedett igazán súlyos sérülést.
Farkas családjáért azonban le kellett mondania ember családjáról, a felesége ugyanis nem tudta elfogadni ezt a már-már megszállott érdeklődést, és elhagyta, négy közös gyerekükkel együtt. Ellis később újból rátalált a szerelemre, és új barátnője, Helen szerencsére osztozott a farkasok iránti odaadásában.
Ami a farkasok és a gazdálkodók konfliktusát illeti, Ellis a következő nézetet vallja: „Nem lehetünk teljesen farkaspártiak vagy teljesen gazdálkodáspártiak, valahol a kettő között kell lennünk, és meg kell próbálnunk közelebb hozni a kettőt egymáshoz, el kell érnünk, hogy megtapasztalják és elfogadják egymás világát.” Ő maga pontosan ezt a célt tűzte ki maga elé, és úgy gondolja, képes lehet megoldást találni a problémára.
Mivel a farkasok nagyrészt üvöltéssel kommunikálnak, és ezzel adják tudtára egymásnak a jelenlétüket, Ellisnek az az ötlete támadt, hogy a farmokon előre felvett farkasüvöltést játszhatnának le, így a közelben ólálkodó farkasok azt hiszik, hogy az adott terület már egy másik falka vadászterülete, és továbbállnak.
Arra a kérdésre, hogy kívánta-e valaha, bárcsak farkasnak született volna, Ellis azt válaszolta: „Néha csábító, ha hosszú időt töltesz velük, de azt hiszem az, ahol jelenleg vagyok, a két világ között, pontosan az a hely, ahol lennem kellett, hogy megmagyarázzam a farkasok világát az embereknek, és az emberek világát a farkasoknak.”
Azt azonban egyetlen percig sem tagadja, hogy legszívesebben hallgatna a vadon hívó szavára, és örökre a farkasok között élne: „Odakint a vadonban, a farkasokkal szaladva – ez kell, hogy legyen a végső célom” – mondja.
