A 14 éves Mike Wimmer az észak-karolinai Salisburyben él, és már 12 évesen befejezte a középiskolát, valamint megszerezte az első egyetemi diplomáját. Két évvel később újabb diplomát szerzett informatika szakon, és már két saját vállalkozást is vezet, de eszében sincs itt megállni. Célja olyan technológiát kiépíteni, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy jobb és biztonságosabb életet éljenek.
„Eddig élvezem a karrieremet. Összességében az a célom, hogy a képességeimmel és tudásommal a lehető legtöbb embernek és a bolygónak is segítsek” – nyilatkozta a fiú a The Epoch Times-nak.
Mike jelenleg két céget vezet, az egyik okos technológiai eszközök és a közösségi média összekapcsolására összpontosít, a másik pedig katonai és magánfelhasználásra szánt, egyedi mesterséfes intelligencia rendszerek tervezésével foglalkozik.
Bár nagyon komolyan veszi a munkáját, és már most hatalmas sikereket ért el, ő maga és a szülei is úgy gondolják, hogy mindeközben teljesen normális gyerekkora van.
„Sokan kezdetben azt gondolják, mielőtt találkoznának Mike-kal, hogy egy ifjú Sheldon jellegű karakterre kell számítaniuk. Meglepetésükre gyorsan rájönnek, hogy Mike csak egy normális, hétköznapi gyerek, aki történetesen hihetetlen intelligenciával rendelkezik. Remek humorérzéke van, de szakmai helyzetekben képes komolyra váltani” – mondják a fiú szülei, Mark és Melissa Wimmer.
Mike tehetségét először egy pedagógus vette észre, amikor 3 éves korában egy nyári napközis táborban vett részt. Amikor az édesanyja megérkezett érte, a tábor egyik tanára odalépett hozzá, és megkérdezte, tudja-e, hogy a fia képes leírni a teljes nevét.
„Édesanyám erre azt felelte: Igen, miért ez nem normális dolog? Ez volt az a pillanat, amikor a szüleim rájöttek, hogy más vagyok, mint a többiek” – mondta Mike.
A következő alkalom, amikor a fiú nem mindennapi képességei felhívták magukra a figyelmet, akkor volt, amikor az óvodában elvégzett egy IQ-tesztet.
„A pszichológus a teszt elvégzése után felhívta a szüleimet. Azt mondta nekik, hogy minden kérdésnél maximálisan jól teljesítettem, és hangsúlyozta, hogy rendkívül tehetséges vagyok. A szüleim tudták, hogy támogatniuk kell a képességeimet, hogy a lehető legteljesebb mértékben kiaknázhassam a bennem rejlő lehetőségeket” – emlékezett vissza Mike.
2012-ben, 4 éves korában Mike a Mensa egyesület tagja lett, amelynek célja, hogy összefogja a kiemelkedően magas intelligenciájú embereket. Ennek ellenére már nagyon fiatalon rá kellett jönnie, hogy az emberek nem mindig veszik őt komolyan, ezért meg kell mutatnia nekik, mire képes, miközben tisztelettudó és udvarias marad.
„Aztán, amikor úgy éreztem, hogy kellőképpen megmutattam a tiszteletemet és a képességeimet, elkezdtem kiállni magamért azzal, hogy több munkát kértem… Volt néhány fantasztikus osztálytársam is az utam során, akik elfogadtak engem, és soha nem volt problémájuk a korommal” – mondta.
Az évek során számos tudományos díjat is elnyert, de minden tanulmányi eredménye ellenére Mike azt állítja, hogy a kora volt eddig a legnagyobb hátráltató tényező a számára, mivel a tanügyi rendszer egyszerűen nincs felkészülve az övéhez hasonló különleges esetekre, és adott életkorhoz köti bizonyos mérföldkövek elérését.
A szülei azonban mindenben támogatták. „Hálás vagyok a szüleimnek, akik már fiatalon meglátták a bennem rejlő lehetőségeket, megdolgoztak és kiálltak értem. Segítettek megtalálni nekem azokat az iskolákat és pedagógusokat, akik szintén segíteni akartak a tanulmányaimban” – mondja a fiú, hozzátéve, hogy mindig is gyorsan tudott tanulni, de ez még nem azt jelenti, hogy ne tudna ugyanúgy szórakozni, mint a többi gyerek, és nagyon sok barátja van – vele egyidős és idősebb gyerekek, valamint felnőtt kollégák egyaránt.
A szülei már korán elkezdték erősíteni a szociális készségeit, és Mike ennek köszönhetően nagyobb önbizalomra tett szert. Első beszédét 4 évesen tartotta meg az óvodai ballagásán, azóta pedig gyakran tart előadásokat kongresszusokon és kiállításokon szerte a világon.
De Mike élete nemcsak a tanulás és a munka körül forog: imád utazni, úszni, kosárlabdázni, és autóverseny szimulátorokkal játszani, és szeretné, ha mindenki tudná, hogy nagyszerű gyerekkora van.
„Szeretném, ha mindenki tudná, hogy életem legjobb időszakát élem. Valószínűleg több időm van arra, hogy gyerek legyek, mint a legtöbb korombeli gyereknek” – mondta.
Most egy rövid szünetet tart a tanulmányaiban, hogy más projektekre koncentrálhasson, többek között egy új, víz alatti, távirányítású jármű tervezésére és építésére, hogy segítsen megmenteni az Atlanti-óceán zátonyait az invazív tűzhalaktól. A jövőben azonban szeretne mesteri diplomát, majd doktori címet is szerezni.
„Ha egyszer megtalálod a szenvedélyedet, tegyél meg mindent, amit csak tudsz, hogy elősegítsd a fejlődését. Az is fontos, hogy önmagadra koncentrálj, és ne hasonlítsd magad másokhoz” – tanácsolja.
A szülők számára pedig a következő üzenetet fogalmazta meg: „Hagyjátok, hogy a gyerekeitek megtalálják a saját szenvedélyüket. Támogassátok őket, segítsétek őket, nyissatok ajtókat nekik, és mutassátok meg nekik, ami iránt érdeklődést mutatnak, de hagyjátok, hogy a saját útjukat járják az életben.”
Mark és Melissa Wimmer nagyon büszkék a fiukra, de minden tudományos eredmény mellett az teszi őket a legboldogabbá, hogy Mike kedves és jószívű fiú, aki szeretné jobb hellyé tenni a világot. De Mike szerint is az a legfontosabb, hogy kamatoztatja a képességeit: „Egy dolog intelligensnek lenni, de az számít leginkább, mihez kezdesz vele” – mondja.
