Az 1980-as évek elején egy Iránba vezényelt KGB-tiszt olyan döntést hozott, amely nemcsak a saját életét változtatta meg, hanem a hidegháború egyik legérzékenyebb térségében is komoly következményekkel járt. Vladimir Kuzichkin titkos szovjet információkat adott át a brit hírszerzésnek, az MI6-nak, cserébe pedig nem pénzt kért, hanem segítséget egy súlyos személyes problémájához: az erekciós zavarához – írja a The Telegraph.
A „Redwood” fedőnéven működő ügynök történetét Ben Macintyre brit újságíró és történész dolgozta fel Redwood: The Untold Story of the Cold War’s Most Extraordinary Spy című könyvében. A történet középpontjában egy olyan kettős ügynök áll, aki a Kreml iráni terveiről, a helyi kommunista hálózatokról és a KGB tevékenységéről szolgáltatott információkat a Nyugatnak.
Macintyre beszámolója szerint az átadott hírszerzési anyagok hozzájárulhattak ahhoz, hogy meghiúsuljon egy Moszkva által támogatott kommunista hatalomátvétel Iránban, amely súlyos nemzetközi válságot is előidézhetett volna.
Orvosi segítséget kért a Kreml titkaiért cserébe
A történet 1981-ben Teheránban kezdődött. Vladimir Kuzichkin KGB-őrnagyként dolgozott Iránban az 1979-es iszlám forradalom után. Feladatai közé tartozott a hírszerzés és a kapcsolattartás az iráni kommunista hálózatokkal.
Közben egyre súlyosabb személyes válságba került. Erekciós zavarral küzdött, és úgy hitte, a nyugati orvostudomány képes lehet olyan kezelést nyújtani számára, amelyhez a Szovjetunióban nem fér hozzá. A probléma a házasságára, az önbizalmára és saját férfiasságáról alkotott képére is komoly hatással volt.
Végül a brit hírszerzéshez fordult. Nem elsősorban pénzt akart, hanem azt remélte, hogy az MI6 hozzásegíti egy hatékony kezeléshez. Macintyre könyve ezt az egyik legszokatlanabb motivációként mutatja be, amely valaha egy KGB-tisztet arra késztetett, hogy együttműködjön a Nyugattal.
Innen kapta a „Redwood” fedőnevet
Kuzichkin feltűnően magas, több mint 190 centiméteres férfi volt. A brit hírszerzés ezért adta neki a „Redwood” fedőnevet, az óriási mamutfenyők után.
Közel kilenc hónapon keresztül nagy mennyiségű bizalmas információt adott át az MI6-nak. Beszámolt a KGB iráni kapcsolatairól, a kommunista Tudeh Párt támogatásáról, helyi ügynökökről, titkos katonai hálózatokról és fegyverraktárakról.
A találkozók megszervezése rendkívüli kockázattal járt. A forradalom utáni Iránban több biztonsági szerv is szigorúan ellenőrizte a külföldiek és a diplomaták mozgását, ezért rövid találkozókra, rejtett átadási pontokra, miniatűr fényképezőgépekre és gondosan előkészített útvonalakra volt szükség.
Az MI6 részéről Ian McCredie tartotta vele a kapcsolatot. A két férfi között idővel személyesebb viszony alakult ki.
„Személyes kapcsolatot alakítottunk ki” – mondta később McCredie Kuzichkinról.
A brit hírszerző szerint az, hogy a szovjet tiszt gyakorlatilag az életét bízta rá, rendkívül szoros kapcsolatot teremtett közöttük.
Egy titkos szovjet terv, amely átrendezhette volna a Közel-Keletet
A legjelentősebb információk Moszkva iráni terveire vonatkoztak.
Macintyre szerint a Szovjetunió támogatta a kommunista Tudeh Pártot, amelyet szükség esetén fel lehetett volna használni arra, hogy meggyengítse vagy akár megdöntse az iszlám rendszert, és Moszkvához közelebb álló vezetést segítsen hatalomra.
Irán stratégiai jelentősége rendkívüli volt. A térség ellenőrzése Moszkva számára közelebb hozhatta volna a Perzsa-öblöt, a kulcsfontosságú tengeri útvonalakat és a világ egyik legfontosabb olajtermelő térségét.
Az Egyesült Államok komolyan tartott attól, hogy a szovjet befolyás növekedése Iránban közvetlen nagyhatalmi konfrontációhoz vezethet. Macintyre szerint Kuzichkin információi hozzájárulhattak ahhoz, hogy ez a forgatókönyv ne valósuljon meg.
Attól félt, hogy lebukott
A művelet egy ponton veszélyes fordulatot vett.
Miután a szovjet nagykövetségről eltűnt egy adag titkos dokumentum, Kuzichkin arra a következtetésre jutott, hogy hamarosan ráterelődhet a gyanú. Attól tartott, hogy leleplezik, ezért az MI6 úgy döntött, ki kell juttatni Iránból.
A brit hírszerzés gyors menekülési tervet dolgozott ki. Kuzichkinnek brit diplomatának kellett kiadnia magát, és Michael Rod álnéven kellett eljutnia a török határig.
A helyzet kockázatos volt: egy olyan ország állampolgárának kellett tűnnie, ahol soha nem járt, egy idegen nevet használt, és olyan foglalkozást kellett eljátszania, amelyről alig volt ismerete.
A terv végül sikerült. Kuzichkin 1982-ben elhagyta Iránt, és eljutott Nyugatra.
Az MI6 és a CIA is kihallgatta
Nagy-Britanniába érkezése után a volt KGB-tisztet az MI6 és a CIA részletesen kikérdezte. Információi a szovjet hírszerzés iráni hálózatairól és a Tudeh Pártról később az iráni hatóságokhoz is eljutottak.
Kuzichkint Iszlámábádba is elvitték, ahol információkat adott át az iráni hírszerzés képviselőinek.
Ennek súlyos következményei lettek. Az iráni rezsim nagyszabású tisztogatást indított a Tudeh Párt és a Szovjetunióhoz kötődő személyek ellen. A szervezet vezetőit letartóztatták, a párt működését pedig gyakorlatilag felszámolták.
A nyugati hírszerzés által átadott információk ezzel egy másik folyamatot is elindítottak. A kommunista ellenzék meggyengülése egyben Ruhollah Khomeini ajatollah rendszerének egyik legfontosabb belső ellenfelét is eltávolította.
A szovjet befolyás visszaszorítására használt hírszerzési anyagok így közvetve az iráni vallási vezetés hatalmának megszilárdulásához is hozzájárultak.
A kezelés, amelyre vágyott, végül nem érkezett meg
Kuzichkin legfőbb személyes célja mégsem teljesült.
Az 1980-as évek elején az erekciós zavar kezelésére jóval kevesebb hatékony lehetőség állt rendelkezésre, és a Viagra csak évekkel később jelent meg.
A nyugati orvosok megpróbáltak segíteni rajta, de az alkalmazott módszerek nem hozták meg azt az eredményt, amelyben reménykedett.
Később akupunkturistaként dolgozott Angliában
A Nyugatra szökése után Vladimir Kuzichkin új életet kezdett. Nevét Alexander Larkinra változtatta, Angliában telepedett le, és akupunkturistaként dolgozott.
Először Hampshire-ben, később Weston-super-Mare-ben praktizált.
Páciensei között volt Alec Guinness brit színész is, aki pályafutása során többek között a kitalált hírszerző, George Smiley alakjához is kötődött.
Több mint négy évtizeddel az események után Ben Macintyre Redwood: The Untold Story of the Cold War’s Most Extraordinary Spy című könyvében dolgozta fel Kuzichkin történetét. A könyv 416 oldalas kiadásban jelent meg, és egy olyan hidegháborús hírszerzési műveletet mutat be, amelyben személyes félelmek, kémkedés és nagyhatalmi érdekek fonódtak össze.
