Egy baráti beszélgetésből életnagyságú Arnold Schwarzenegger-szobor született Szolnokon. Barta János több mint hatszáz órán át formázta a fémlemezeket; a mű egy barátja konditermébe készült, és egy apró autóalkatrész is rejtőzik benne.
A szobor szívének helyén egy régi Lada műszerfalából származó óra van. Barta János ezt a részletet csempészte az acélból felépített Arnold-alakba, miközben hónapokon át azon dolgozott, hogy a merev fém a testépítő jellegzetes izomzatát idézze. Az alkotó a Sokszínű Vidéknek elmondta: barátjával mindketten Arnold Schwarzenegger filmjein nőttek fel, és az edzéshez is tőle kaptak kedvet.
A barát később megkérte, készítsen Arnold-szobrot a saját konditermébe. Barta János márciusban fogott munkához, és a szeptemberben megjelent beszámoló szerint a szobrot a hír közlése előtti napokban fejezte be. Nem egy katalógusból kiválasztott dísztárgy került a terembe, hanem két ember közös gyerekkori emlékének kézzelfogható változata.
Először az arányokat kellett megfejteni
Az életnagyságú figura 188 centiméter magas. A fémszobrász előbb az anatómiai arányokat tanulmányozta, majd köracélból elkészítette azt a vázat, amelyre az izomcsoportokat felépíthette. A részleteket másfél milliméteres horganyzott acéllemezből alakította ki.
Ez az anyag nem hajlik engedelmesen a kívánt formára. A lemezeket kalapáccsal kellett formáznia, a megfelelő helyre igazítania, rögzítenie, majd felhegesztenie. A munkát nem lehetett egyetlen nagy elemmel megoldani: a váll, a kar, a mellkas és a láb külön-külön kívánt figyelmet.
A szobrász a lapnak azt mondta, centiméterről centiméterre haladt. Ha egy izom megformálásához jobb eljárást talált, változtatott az eredeti elképzelésén. A kész alak méreteit a forrás szerint az ábrázolt testépítő arányaihoz igazította; ez nem orvosi méretellenőrzés, hanem a műalkotáshoz választott modell volt.
A nyári hőségben sem állt le a munka
A szobor több mint hatszáz munkaórát igényelt. Barta János egy körülbelül háromszor három méteres műhelyben dolgozott. A nyári hőség különösen megterhelővé tette a hegesztést: védőfelszerelésben, maszkban folytatta a munkát akkor is, amikor odakint 39–40 fok volt.
A forró nyár és a szűk műhely együtt jól érzékelteti, miért tartott hónapokig az alkotás. Az acélt formálni és hegeszteni kellett, a test arányait pedig újra meg újra ellenőrizni. Az alkotó arról is beszélt, hogy a munkája közben a szikrák sérüléseket okoztak neki. A leírás nem munkavédelmi útmutató: hegesztést megfelelő felszerelés és képzettség nélkül nem szabad utánozni.
A kész szobor testépítő pózban áll. Közelről a fémlemezek találkozásai és az egyes részletek látszanak; távolabbról összeáll a jól ismert alak. A Lada-óra külön történetet ad a műhöz: aki észreveszi, a hollywoodi filmsztár alakjában egy régi autó műszerfalának darabját találja.
Egy másik munkája a Nemzeti Múzeumba került
A szolnoki alkotó számára a Schwarzenegger-szobor befejezése mellett egy másik esemény is emlékezetessé tette az időszakot. Egy korábban készített, vágtató lovat ábrázoló fémszobra bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum „Amerikai álom – Magyarok az Egyesült Államokban 1776–2026” című kiállítására.
A lóalak Kaáli Nagy Géza megrendelésére, a Kaáli Autó-Motor Múzeum számára készült. A múzeumi kiállításon a professzor régi Ford Mustangja mellett kapott helyet. Barta János munkái így egyszerre láthatók egy barát edzőtermébe szánt, személyes megrendelés és egy országos múzeumi tárlat történetében.
Az Arnold-szobornál a legutolsó részletekig ugyanaz az ötlet vezette: a gyerekkori példaképet úgy megformálni, hogy a fémalak a konditeremben is azonnal felismerhető legyen. A kész műről közölt fotókon a kidolgozott izomzat mellett a szív tájékára helyezett kis óra is látható.
