Nem is olyan régen, a főiskola még olyan luxus volt, amelyet nem mindenki engedhetett meg magának, elsősorban az anyagiak miatt. Nem mindenkinek voltak (és még napjainkban is vannak) ugyanolyan lehetőségei, különösen, ha az oktatásról van szó.
Szerencsére léteznek földre szállt angyalok, és Dale Schroeder is egy volt közülük. Ő a teljes vagyonát arra áldozta, hogy 33 szerencsés ember taníttatását finanszírozza.
Az iowai születésű Dale Schroeder becsületes és szerény ember volt. 1919-ben született, és mély szegénységben nőtt fel. Alacsony jövedelmű családból származott. Őt és a húgát, Lilát az egyedülálló édesanyja nevelte, saját hálószobája csupán felnőttkorában volt.
Schroeder egész életében szerényen élt. Asztalosként kereste a kenyerét, és 67 évet dolgozott le ugyanannál a cégnél, a Moehl Millworknél. Erős munkamorállal rendelkezett, és mindig arra törekedett, hogy jó munkát végezzen.
Dale soha nem nősült meg, és nem voltak gyerekei, így az élete gyakorlatilag a munka és a vasárnapi istentisztelet körül forgott. Egyedüli vágya az volt, hogy dolgozhasson és jól legyen. Az anyagiak nem érdekelték, fölösleges dolgokra sosem költötte a pénzét. Az egyetlen vagyona a ruhái és a rozsdás, öreg Chevroletje volt, ami nagyon fontos volt neki.
„Ő az a tipikus kékgalléros munkásember volt, aki az ebédjét mindig magával vitte. Minden nap munkába ment, keményen dolgozott, takarékos volt, mint sok iowai. Olyan egyszerűen élt, ahogy csak tudott, de halálával örökséget hagyott maga után” – nyilatkozta Steve Nielsen, Dale közeli barátja.
Schroeder számos társadalombiztosítási csekket gyűjtött be, de sosem váltott be azokat. Halála előtt azonban elment az ügyvédjéhez, mert azt az összeget egy jó célra akarta fordítani. Azt akarta, hogy a tudás hatalmával és gazdagságával ajándékozhassa meg a gyermekeket, amitől őt gyermekként megfosztották.
„Azt mondta: ‘soha nem jártam főiskolára. Ezért szeretnék segíteni a gyerekeknek, hogy főiskolára járhassanak” – idézte őt a legjobb barátja.
Mindenkit foglalkoztatott a kérdés, vajon mekkora összegről lehet szó, hiszen Schroeder életviteléből megítélve, jócskán lehetett megtakarított pénze ahhoz, hogy több tucat gyerek oktatását kifizesse.
„Kíváncsi lettem, és megkérdeztem: ‘mennyi pénzről van szó, Dale?’. Erre ő azt felelte: ‘Ó, valamivel kevesebb, mint 3 millió dollárról. Majdnem leestem a székemről” – emlékezett vissza Nielsen. Ennyire azért még ő sem számított.
Egy alapítvány keretén belül, Dale megspórolt pénze végül arra kelt el, amire szerette volna: az utóbbi 14 évben 33 iowai diák tandíját fedezte, akiknek egyébként sosem lett volna esélyük diplomát szerezni. Őket ma már „Dale gyermekeiként” emlegetnek, és valamennyien sikeres történetet írtak, hála a jótevőjüknek, akinek az önzetlensége az ő értelmi gazdagságukhoz vezetett.
Az ösztöndíjakat először 2007-ben ítélték oda, és a kedvezményezettek utolsó csoportja 2015-ben iratkozott be a főiskolára. Valahányszor összejönnek egy találkozóra, mindannyian azon vannak, hogy megőrizzék ennek az embernek az emlékét.
„Azzal tartjuk őt életben, hogy elmeséljük a történetét. Csak annyit kérünk, hogy adjátok tovább. Nem tudjátok visszafizetni, mert Dale már nincs többé. De emlékezhettek rá, és követhetitek a példáját” – fogalmazott Steve.
