A szerelem valóban csodálatos érzés, ami képes megszépíteni az életünket. Miközben felnövünk, mindannyian arra vágyunk, hogy részünk lehessen ebben a csodában, érezhessük azt a megrendítő borzongást, amit csak a szerelem adhat meg nekünk.
A szerelem azonban nem mindig a boldogság forrása. Erre példa a párizsi Blanche Monnier története is, azé a gyönyörű és gazdag lányé, akit a saját édesanyja kínzott kegyetlenül hosszú éveken át, csak mert beleszeretett valakibe, akit ő nem tudott elfogadni.
1876-ban, amikor csak 25 éves volt, Blanche Monnier megbocsáthatatlan hibát követett el, legalábbis a saját családja szemszögéből nézve. Beleszeretett egy elszegényedett ügyvédbe, akit a lány anyja jóval rangján alulinak ítélt meg. Ráadásul abban az időben Blanche már túl „öregnek” számított az efféle hóbortokhoz, és abban a korban volt, amikor gyorsan meg kellett találnia a megfelelő kérőt.
De a fiatal nő nem ment férjhez. Sőt, egyszerűen eltűnt. Egy ideig azt gondolták, hogy meghalt, és ezt az állítást az anyja és a bátyja is megerősítették, akik egy ideig gyászolták a fiatal lányt, aztán mindenki folytatta tovább a maga megszokott életét. A gondosan őrzött látszat ellenére azonban a Monnier családnak volt egy borzalmas titka.
1901-ben, egy májusi napon, a párizsi főügyész rejtélyes levelet kapott: „Főügyész úr, egy kivételesen súlyos esetről tájékoztatom Önt. Egy lányról van szó, akit Madame Monnier házában tartanak bezárva, éheztetik, és már több mint 25 éve a mocskos, nyirkos tetőtérben él.”
Bár a Monnier család köztiszteletnek örvendett a városban, és a névtelen levelet könnyen csalásnak gondolhatta volna, az ügyész mégis úgy döntött, hogy kivizsgálja az esetet.
Így a rendőrség végül megérkezett a Monnier család otthonához, és figyelmen kívül hagyva a család tagjainak jó hírnevét, átkutatták az egész házat. Madame Monnier-t mindenki a jótékony cselekedeteiről ismerte, amelyért még ki is tüntették. Fia, Marcel, pedig jó tanulmányi eredményeket ért el, és köztiszteletben álló ügyvéd volt. Ezenkívül mindenki rendkívül szelíd embereknek ismerte őket.
A rendőrség átkutatta a házat. A földszinten nem találtak semmit, de az emeleten leírhatatlan bűzt éreztek, ugyanakkor felfedeztek egy több lakattal lezárt ajtót is, amit azonnal betörtek, mert azonnal megértették, hogy ott rejtőzhet a 25 évvel azelőtt eltűnt lány.
A szobában egy ételmaradékokkal és ürülékkel teli matracon egy borzalmas állapotban lévő, csontsovány teremtmény hunyorgott vissza rájuk a hirtelen támadt fényben.
Blanche Monnier-t negyed évszázadon át tartották fogva saját otthonában, büntetésből, csak mert a nem megfelelő férfiba szeretett bele. A szemtanúk, akik jelen voltak a felfedezésnél, később beszámoltak arról a hihetetlen sokkról, amit átéltek: „Szegény nő teljesen meztelenül ült a matracon. Körülötte mindenhol ürülék, ételmaradékok és mindenféle szemét. A szoba tele volt bogarakkal. A fojtogató levegő egyszerűen belélegezhetetlen volt. Bementünk, gyorsan körülnéztünk és kijöttünk. 2-3 percnél tovább nem lehetett bírni odabent.” A szoba egyetlen ablakát vastag sötétítő fedte, és nem lehetett kinyitni.
Blanche Monnier-t azonnal kórházba szállították, anyját és bátyját pedig letartóztatták. Madame Monnier 15 nappal később szívrohamban halt meg.
Bár Blanche borzalmas állapotban volt, alultáplált volt és félt, el tudta mesélni a rendőröknek az átélt kínokat.
Az anyja eredetileg csak egy rövid időre akarta megbüntetni, „amíg meg nem jön az esze”. Blanche azonban hajthatatlan volt, és az anyja végül még az ügyvéd 1885-ben bekövetkezett halála után sem engedte őt szabadon. A lányt egész idő alatt ételmaradékokkal etették.
Sem Blanche testvére, sem a cselédek nem segítettek neki, azt állították, túlságosan féltek attól, mit tehet velük Madame Monnier, ha megtudja, hogy szembeszegültek az akaratával.
Soha nem derült ki, ki írhatta a névtelen levelet, de a pletykák szerint a család szolgálatában álló egyik cseléd lehetett az.
Az eset hatalmas szenzációnak számított, a korabeli sajtó rengeteget foglalkozott vele, és az embereket egyenesen elborzasztotta, mire volt képes Madame Monnier.
Blanche testvére, Marcel, bűnrészesség vádjával került bíróság elé, és eredetileg 15 hónap börtönbüntetésre ítélték. Később azonban felmentették, miután meggyőzte a bíróságot arról, hogy Blanche bármikor elmenekülhetett volna, ha akar, a lány azonban, valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem próbált megszökni.
Blanche élete további részét pszichiátriai gondozásban töltötte, egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig.
