Napokon belül kivégezhetnek az Egyesült Államokban egy 75 éves férfit, akit úgy ítéltek halálra gyilkosságért, hogy a vádirat szerint nem ő adta le a halálos lövést. Charles Burton, aki ma már kerekesszékhez kötött, évek óta próbálja elérni büntetése enyhítését, és még most sem mondott le a reményről, noha kivégzésének időpontja már vészesen közel van.
„Nem öltem meg senkit, ez igaz, de hibát követtem el azzal, hogy részt vettem abban a bűncselekményben” – mondta Burton a CNN-nek adott interjúban. „Hibát követtem el, és úgy tűnik, hogy minden barátom megbocsátott nekem. Remélem, hogy a barátaim emlékezni fognak rám, és arra, hogy igazi barát, jó barát voltam.”
Az ügy több mint három évtizedre nyúlik vissza. 1991 augusztusában Burton öt másik férfival együtt kirabolt egy AutoZone üzletet az alabamai Talladegában. A rablás során Derrick DeBruce lelőtte és megölte Douglas Battle-t. Bár Burton nem húzta meg a ravaszt, és a lövés pillanatában nem tartózkodott az üzletben, 1992-ben súlyos bűncselekmény során elkövetett gyilkosságért elítélték, és halálra ítélték.
DeBruce szintén halálos ítéletet kapott, ám büntetését 2014-ben életfogytiglanra enyhítették, miután bebizonyosodott, hogy a jogi képviselete nem volt megfelelő. 2020-ban a börtönben halt meg.
Most, hogy Burton kivégzése közeleg, támogatói azt kérik: vagy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága avatkozzon közbe, vagy Alabama kormányzója, Kay Ivey adjon kegyelmet, és változtassa az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
A kormányzó szóvivője a CNN-nek azt mondta, Kay Ivey „gondosan mérlegeli az egyes kivégzésekkel kapcsolatos összes megállapítást, tényt és körülményt”, de jelenleg „nem szándékozik kegyelmet adni” Burtonnak.
„Az elmúlt 33 évben ítéletét és büntetését legalább kilenc alkalommal felülvizsgálták, és egyetlen bíróság sem talált okot a zsűri döntésének megsemmisítésére” – mondta Gina Maiola szóvivő.
Az áldozat lánya és az esküdtek egy része is kegyelmet kér
Burton ügyének egyik legmegrázóbb vonása, hogy az áldozat lánya – akit a kegyelmi kérelemben Tori néven említenek – szintén támogatja az ítélet enyhítését. Ivey kormányzónak írt levelében azt írta, apja „erős volt, de nagyra értékelte a békét. Nem hitt a bosszúban. És ebben a tekintetben nagyon hasonlítok rá”.
„Nem látom, hogy ez a kivégzés hogyan járulna hozzá a gyógyulásomhoz. És zavar, ha arra gondolok, hogy egy idős embert kivégeznek, aki jobb ügyvéddel talán soha nem került volna a halálsorra” – írta.
Elizabeth Vartkessian, az Advancing Real Change nevű nonprofit szervezet ügyvezető igazgatója szerint az olyan ügyek, mint Burtoné, amikor valakit úgy ítélnek halálra, hogy nem ő ölte meg közvetlenül az áldozatot, „rendkívül ritkák”. Még ritkább, hogy végül ki is végezzék őket.
Alabama állam főügyésze, Steve Marshall azonban továbbra is kiáll az ítélet mellett, és több fellebbezést is ellenezett.
„Az ítéletet és a büntetést minden szinten megerősítették” – közölte a főügyész szóvivője a CNN-nel.
A vád szerint ő volt a rablás „szervezője”
A bírósági dokumentumok szerint 1991 augusztusában Burton és öt társa két autóval indult Talladegába. Az egyik járművet egy közeli autómosónál hagyták, majd az AutoZone üzlet felé vették az irányt.
A dokumentumok szerint Burton először vásárlónak tettette magát, majd bement a mosdóba. Ekkor DeBruce elővette a fegyverét, és a földre parancsolta az üzletben tartózkodókat. A bírósági anyagok szerint Burton egy másik alkalmazottat fegyverrel kényszerített arra, hogy ürítse ki a széfet, miközben társai a vásárlókat rabolták ki.
Douglas Battle a rablás közben lépett be az üzletbe. Összeszólalkozott DeBruce-szal, aki megütötte, majd hátba lőtte.
A bírósági dokumentumok szerint Burton és LuJuan McCants – aki a rablás idején még tizenéves volt – ekkor már kint tartózkodtak, és a lövés hangját kívülről hallották. Burton ügyvédei szerint menekülés közben Burton meg is kérdezte DeBruce-tól, miért lőtt le valakit.
Az ügyészség a tárgyaláson azzal érvelt, hogy Burton volt a csoport „vezére”, ezért a bíróság halálbüntetést szabott ki rá.
Súlyos betegségekkel él, családja még mindig reménykedik
Burton egészségi állapota az évek során jelentősen leromlott. Reumás ízületi gyulladása miatt mozgásában erősen korlátozott, jelenleg kerekesszéket használ. Gyermekei és ügyvédje szerint nemrégiben agyvérzést is kapott. Kegyelmi kérelmében az is szerepel, hogy „téveszmés zavar diagnózisa is van, amelyet a Büntetés-végrehajtási Minisztérium „súlyos mentális betegségnek” minősített”.
Fizikai állapota miatt gyermekei is kegyelmet kérnek számára. Fia, Charles Burton Jr. azt mondta, arra kéri a kormányzót, „vegye figyelembe az apja egészségi állapotát, családját – különösen unokáit – és azt a változást, amelyet az apja a bebörtönzése alatt véghezvitt az életében”.
„Adjon neki, csak ez egyszer, a kétség előnyét. Élete során soha nem kapta meg” – mondta. „Mutassa meg, hogy együttérző, és hogy megérti, hogy ez az ember már nem bűnöző.”
Lánya, Lois Harris úgy fogalmazott, apja közelgő kivégzése „nagyon nehéz elfogadni”. Abban bízik, hogy végül mégis enyhítik az ítéletet.
„Azt mondanám neki: ha valaki lenne, akit szeretsz, vagy a családod tagja, akkor te is a végsőkig küzdenél” – mondta Harris.
Az egykori esküdtek közül többen ma már másképp döntenének
Burton mellett nemcsak a családja és az áldozat lánya áll ki, hanem több egykori esküdt is. A nyolc még élő esküdt közül hatan nem ellenzik, hogy az ítéletet életfogytiglanra változtassák, hárman pedig kifejezetten kegyelmet kértek a kormányzótól.
Azt mondják, nem támogatták volna a halálbüntetést, ha tudják, hogy a lövést leadó férfi később enyhébb ítéletet kap.
„Nagyon fiatal voltam, amikor az esküdtszékben szolgáltam” – írta az egyik esküdt, Priscilla Townsend. „De az évek során szerzett tapasztalataim alapján nem tűnt helyesnek, hogy valaki, aki nem húzta meg a ravaszt, halálbüntetést kapjon, és megsajnáltam őt.” Azt is hozzátette, hogy ma már nem ért egyet akkori döntésével.
James Cottingim, egy másik esküdt, szintén azért kért kegyelmet, mert igazságtalannak tartja, hogy Burton kivégzésére sor kerülhet, miközben DeBruce végül életfogytiglani büntetést kapott.
„Most, hogy megtudtam, hogy DeBruce urat később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, nagyon igazságtalannak tűnik, hogy Burton urat még mindig kivégezzék” – írta.
Az ügyvéd szerint ez „klasszikus kegyelmi eset”
Burton ügyvédje, Matt Schulz az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához is fordult, hogy függesszék fel a kivégzést, amíg előterjesztheti legújabb fellebbezését. Ebben azt állítja, Burton korábbi ügyvédeit a bíróság arra kényszerítette, hogy két társtettest tanúként hívjanak be, noha ez ellentétes volt saját „stratégiai megítélésükkel”.
A főügyészség ezt vitatja, és azt állítja, a tanúk beidézéséhez Burton ragaszkodott. Marshall hivatala a kivégzés előtt nem sokkal benyújtott fellebbezést „pusztán eljárási taktikának” nevezte.
Schulz ugyanakkor azt mondja, védencét eleve nem lett volna szabad halálra ítélni. Érvelése szerint ahhoz, hogy valaki halálbüntetéssel sújtható bűncselekményt kövessen el, bizonyítani kellene a gyilkos szándékot.
„Még ha Burton úr volt is a csoport vezetője, ez nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű gyilkos szándékot bizonyítson” – írta Schulz.
Alabama törvényei azonban lehetővé teszik, hogy valakit akkor is gyilkosságért vonjanak felelősségre, ha a halál egy másik súlyos bűncselekmény – például rablás – során következett be, függetlenül attól, hogy személyesen megölte-e az áldozatot.
Az állam azzal védi az ítéletet, hogy Burton fegyveres volt, és a vallomások szerint azt mondta társainak: „Megyünk az AutoZone-ba, és ha valakinek baja esik, hadd csináljam én.”
LuJuan McCants később aláírt nyilatkozatban azt állította, nem hiszi, hogy Burton valóban ártani akart volna bárkinek, és saját vallomására is hatással volt az a nyomás, amelyet a vád képviselői gyakoroltak rá. A rablás idején McCants 16 éves volt, és egyezséget kötött, hogy elkerülje a halálbüntetést.
Schulz szerint Burton esete „valóban klasszikus kegyelmi eset”, és úgy fogalmazott: „a kegyelem megtagadása ebben az esetben kitörölhetetlen folt lenne az alabamai igazságszolgáltatási rendszerre”.
„Adjanak nekem egy esélyt”
Charles Burton több mint harminc éve vár a halálsoron. Ezalatt többször is vállalta a felelősséget a rablásban játszott szerepéért, és bocsánatot kért Douglas Battle családjától.
Soha nem gondolta, hogy a rablás gyilkosságba torkollik – írta az áldozat hozzátartozóinak –, „és megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy ez történt”.
„Őszintén bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig tartott, mire ezt elmondtam. Évekig küzdöttem ezzel„ – írta.
Lelki tanácsadója, Imam Aswan Abdul-Addarr szerint ez a felelősségvállalás azt mutatja, „hogy van karakter”.
Ha a kivégzést végrehajtják, Abdul-Addarr Burton mellett lesz, és együtt imádkoznak majd utoljára. De még ő is reménykedik az utolsó pillanatban érkező kegyelemben.
„Úgy gondolom, hogy már megfizette adósságát a társadalomnak” – mondta.
Burton gyermekei közben a legrosszabbra készülnek, miközben továbbra is reménykednek. A hétvégén a család több tagja is meglátogatta a börtönben.
A férfi, aki az ízületi gyulladás miatt már írni sem tud, azt mondja: ha mégis kegyelmet kap, hátralévő éveit arra szeretné fordítani, hogy fiataloknak beszéljen a saját történetéről, és lebeszélje őket a bűnözői életmódról.
„Szeretnék az a hang lenni, aki beszél velük és elmeséli nekik a történetemet, hogy mi történt velem” – mondta Burton. „Azt mondanám a kormányzónak: adjon nekem egy esélyt, hogy megtehessem.”
