Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!

Nem mindenkinek van olyan szerencséje az életben, hogy megörökölje például egy gazdag nagynéni vagyonát. A legtöbbeknek keményen meg kell dolgozniuk a megélhetésükért, és nem várhatnak arra, hogy az ölükbe pottyan egy bőröndnyi pénz. Pontosan ilyen ember volt Ferdinand de Cheval is, aki Franciaország délkeleti részén, Charmes-sur-l’Herbasse településen született, szegény paraszti családban. 13 éves korában otthagyta az iskolát, és pékinasnak állt.

Eddig semmi szokatlan nincs a történetében, de későbbi tevékenységével Ferdinand elérte, hogy az egész világon ismertté váljon.

Az inasévek után végül postás lett belőle Hauterives településen. Nem sokkal később pedig egy véletlen esemény olyan elképesztő dolog megalkotására késztette a férfit, ami még Picassót is elgondolkodtatta.

Ferdinand de Cheval életműve, a Palais Idéal (vagy Ideális Palota) a naiv művészet kiemelkedő példája, vagyis olyasvalaki munkája, aki nem részesült formális művészeti oktatásban.

Minden egy kővel kezdődött

1879 áprilisában, 43 éves korában, miközben leveleket kézbesített, megbotlott egy különleges formájú kőben, és majdnem el is esett. Zsebre tette a követ, majd a következő napon talált még pár érdekes darabot, amiket szintén összegyűjtött.

A különleges kövek pedig nagyszerű ötletet adtak neki. Ezért minden nap, miközben teljesítette 29 kilométeres körútját, Cheval köveket gyűjtött, és a zsebében hazavitte azokat.

Egy idő után már kosárral indult a kézbesítő körútra, majd később egy talicskát vitt magával, hogy haza tudja cipelni a köveket.

A férfi 33 éven át gyűjtögette a köveket, és dolgozott a remekművén, sokszor éjszaka, egy olajlámpás fényénél, annak ellenére, hogy a szomszédok kinevették és kritizálták.

Ferdinand de Cheval 20 évet töltött a külső falak és szobrok felépítésével, a kövek mellett cementet és habarcsot használt. A Palais Idéal különböző építészeti stílusok keveréke, és több vallás, többek között a kereszténység és a hinduizmus is megihlette.

A palota díszítőelemei közt számos valós és képzeletbeli állat szerepel, polipok, kajmánok, elefántok, medvék és madarak, a mesebeli lények közül pedig például óriások és tündérek is megtalálhatók.

1894-ben, miközben Ferdinand de Cheval a külső falakon dolgozott, meghalt a lánya, a 15 éves Alice.

1896-ban, 60 évesen, és immár nyugdíjason, Cheval belekezdett egy másik projektbe a palota mellett, egy kőműves segítségével. A Villa Aliciust a lánya emlékének szentelte.

1912-re Cheval befejezte a palota építését. Ekkor azonban újabb tragédia rázta meg: fia, Cyril, halála. Két évvel később meghalt Cheval felesége is.

Cheval munkáját olyan kiváló személyiségek méltatták, mint a híres francia író és a szürrealizmus megalapítója, André Breton, Pablo Picasso spanyol festő, Max Ernst német művész és Anaïs Nin, kubai származású, franciaországi születésű amerikai írónő.

Cheval azt szerette volna, ha a palotában temetik el, de ezt a francia törvények nem engedték, ezért a következő 8 évet azzal töltötte, hogy megépítette a saját mauzóleumát Hauterives temetőjében. Az épületet 1922-ben fejezte be.

Ferdinand de Cheval 1924 augusztusában, 88 éves korában hunyt el, és saját építésű mauzóleumában helyezték örök nyugalomra.

A Palais Idéal épületét 1969-ben André Malraux kulturális miniszter műemlékké nyilvánította, a Villa Alicius és Cheval mauzóleuma pedig szintén történelmi emlékműnek számítanak.

Fotók: wikimedia.org