Egy pápa halála rendkívüli szertartásokkal járó ceremóniát indít el, olyan hagyományokat, amiket a katolikus egyház évszázadok óta őriz. Ferenc pápa halála esetében azonban az események egy kicsit másképp alakulnak, mivel ő az elődeihez késpest leegyszerűsítette a szokásos temetési szertartást. A temetés után pedig kezdetét veszi az új pápa megválasztása.
A hagyomány szerint a pápa halálának hírét egyetlen ember, a camerlengo, vagy más néven bíboros kamarás erősítheti meg. Ezt a pozíciót jelenleg az ír származású amerikai Kevin Joseph Farrell bíboros tölti be. A szertartás menete a következő: a camerlengo meglátogatja a pápa holttestét egy magánkápolnában, és háromszor a nevén szólítja őt. Amikor nem kap választ, lehúzza az egyházfő ujjáról az úgynevezett halászgyűrűt, ami a pápai méltóság egyik jelvénye.
A bíboros kamarás ezután megsemmisíti a gyűrűt, amely a pápa egyházi hatalmának végét szimbolizálja, és a következő pápa már egy új gyűrűt visel. Ezzel egyidejűleg a pápai lakosztályokat is lezárják, és a Vatikán hivatalosan bejelenti a pápa halálát.
Bár a camerlengo látogatása ma már csak szimbolikus jellegű, mivel felváltotta a hivatalos orvosi megerősítés, továbbra is része a vatikáni protokollnak.
A pápa halála kilencnapos gyászperiódus kezdete, amelyet olaszul Novendiale-nek neveznek, és amelynek tradíciója az ókori Rómából származik. Általában egész Olaszországban is nemzeti gyászt hirdetnek.
A pápa holttestét megáldják, miseruhába öltöztetik, majd kiállítják a Szent Péter-bazilikában, hogy a hívek elbúcsúzhassanak tőle.
Ami a temetést illeti, a pápát hagyományosan három koporsóban temetik el, ezek ciprusfából, cinkből, és szilfából készülnek, Ferenc pápa azonban úgy döntött, hogy felhagy ezzel a hagyománnyal, és egyetlen fából és cinkből készült koporsóban temetik el.
A pápákat általában a Szent Péter-bazilika alatti kriptákban temetik el, de Ferenc pápát a római Santa Maria Maggiore-bazilikában helyezik majd végső nyugalomra, az egyházfő kívánságának megfelelően, azzal az indoklással, hogy ez a kedvenc temploma, így ő lesz az első egyházfő egy évszázad óta, akit a Vatikánon kívül temetnek el.
A pápa halálát követően kezdetét veszi az úgynevezett sede vacante időszak, amelyben a katolikus egyház vezetését átmenetileg a bíborosok testülete irányítja az új pápa megválasztásáig. Ez idő alatt rendezik meg a konklávét – a bíborosok gyűlését, akik megválasztják az új pápát.
A konklávét a Sixtus-kápolnában tartják, a szavazás titkos, ezért a titoktartási esküt tett bíborosokat bezárják a kápolnába. A megválasztáshoz egy jelöltnek kétharmados többséget kell szereznie. Ha ez nem történik meg, a szavazást megismétlik. A konklávék régebben hetekig, vagy hónapokig, sőt, ritka esetekben akár évekig is elhúzódhattak, de manapság a folyamat lényegesen gyorsabb – Ferenc pápát például 2013-ban körülbelül 24 óra alatt választották meg.
Minden forduló után a szavazólapokat a Sixtus-kápolnában lévő speciális kemencében elégetik. A keletkező füst hirdeti a világnak az eredményt: a fekete füst azt jelenti, hogy még nem választották meg a pápát, míg a fehér füst azt jelzi, hogy megvan az új egyházfő.
Amikor egy új pápát megválasztanak, pápai nevet kell választania, ami a 6. századig visszanyúló hagyomány. Az új pápák általában egy általuk csodált szent vagy egy elődjük nevét választják.
Amikor sikerült megválasztani a pápát, Bíborosi Kollégium egyik képviselője kilép a Szent Péter-székesegyház teraszára, és latin nyelvű bejelentést tesz, miszerint kiválasztották a következő pápát (Habemus papam!). Az új pápa ekkor lép először nyilvánosság elé, és megtartja első beszédét.
Ferenc pápa progresszív látásmódjáról, a reformokra való nyitottságáról és a katolikus egyház modernizálására tett erőfeszítéseiről ismert. A kérdés az, hogy a következő pápa követni fogja-e Ferenc progresszív irányvonalát, vagy a szigorúbb konzervativizmus felé fordítja az egyházat.
