KezdőlapVilágHam, a NASA első űrhajós csimpánza: hírességként tért vissza a Földre

Ham, a NASA első űrhajós csimpánza: hírességként tért vissza a Földre

-

Még több érdekes történetért iratkozz fel a Twice.hu hírlevelére!

Ham történelmet írt 1961-ben, amikor ő lett az első csimpánz, aki túlélte az űrrepülést. Bár hírességként tért vissza a Földre, kiképzése, és általában véve egész története ellentmondásos volt.

Ham 1961. január 31-én történelmet írt, mint az első csimpánz az űrben. A Mercury-program az Amerikai Egyesült Államok első, emberek részvételével végrehajtott űrprogramja volt. A NASA azt tervezte, hogy Föld körüli pályára küld egy űrhajóst, majd biztonságban visszahozza a Földre. Ham segítségével ez alig több mint 3 hónappal később meg is valósulhatott.

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrverseny az 50-es évek végétől kiélezett volt, és a szovjeteknek már sikerült kutyát küldeniük az űrbe, amivel bizonyították, hogy az emlősök életben maradhatnak az űrben.

De a NASA meg akarta mutatni, hogy az emberek nulla gravitáció mellett képesek feladatokat végrehajtani, és ennek a bizonyítására született meg az űrcsimpánz projekt is.

Bár Ham űrrepülése csak 16 és fél percig tartott, az általa szolgáltatott adatok a NASA mérnökei számára felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak az űrrepülés jövője szempontjából. Ham pedig a valaha élt egyik leghíresebb csimpánz lett.

Fotó: NASA

A 65-ös számú csimpánz elfogása, és kiképzése a NASA-nál

Ham 1957. júliusában született az akkori Francia Kamerunban. Kétéves volt, amikor elfogták a vadonban, és eladták a floridai Miamiban található Rare Bird Farmnak.

Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje megvásárolta őt és további 39 példányt, hogy kiképezzék a küldetésre az új-mexikói Holloman Légitámaszponton Alamogordo mellett. A NASA tudósai minden majmot alávetettek egy sor tesztnek, és végül Hamre esett a választásuk, az állat éleseszűsége miatt.

A nyilvánosság előtt a NASA egyszerűen a „65-ös számú” névvel emlegette, mivel attól tartottak, hogy egy kedvesebb névre jobban ráharap a sajtó, különösen, ha a küldetés nem a tervek szerint alakul. A Ham nevet a Holloman Aerospace Medical Center rövidítéséből kapta, de csak azután, hogy biztonságban visszatért a Földre.

„Csodálatos volt.” – mondta Edward Dittmer, aki a majommal foglalkozott. „Olyan jól teljesített, és rendkívül könnyen kezelhető csimpánz volt. A karomban tartottam, és olyan volt, mint egy kisgyerek.”

A kiképzés ellentmondásos folyamat volt, az úgynevezett elkerülésen alapuló kondicionálás elvén. A NASA kiképezte Hamet, hogy nyomás alatt különböző egyszerű feladatokat tudjon elvégezni, mivel meg kellett győződniük arról, hogy az űrhajó irányítása biztonságos lesz a majdani űrhajósoknak.

Ham megtanulta, hogy öt másodpercen belül meg kell húznia egy kart, miután felvillant egy kék fény, ha ezt elmulasztotta, kisebb áramütést érzett a talpán. Egy másik teszten ki kellett választania a kukktojást három mértani alakzat közül. Amikor kilőtték az űrbe, ugyanez volt a feladata.

Az első csimpánz az űrben

1961. január 31-én az életjeleit megfigyelő szenzorokkal látták el, és bekötötték egy „biopack” nevű székbe, amiben a földi számítógépek figyelemmel kísérték, miközben elvégezte a feladatait.

Hamet 1961. január 31-én a Mercury–Redstone–2 keretében indították útnak egy szuborbitális repülésre. Egy repedés okozta légnyomáscsökkenés miatt az űrkapszula a tervezettnél tovább gyorsult, és a pályája is módosult. A kapszula így 250 km-es magasságba jutott, ez több mint 67 kilométerrel volt magasabb a tervezettnél.

Hamet szerencsére megvédte az űrruhája, így nem esett baja. Ham teljesítménye csak egy másodperc tört részével volt lassabb az űrben, mint a Földön. Az űrrepülés 16 percig és 39 másodpercig tartott. A csimpánz 6 és fél percet töltött teljes súlytalanságban.

De a repedés újabb problémákat okozott, és Ham 212 kilométerre landolt a kijelölt landolási pozíciótól, az Atlanti-óceánban. A USS Donnernek, aminek vissza kellett őt hoznia a szárazföldre, órákba telt, mire eljutott a kapszulához. Eközben a víz behatolt a repedésen keresztül, és veszélyes szintet ért el, mire a hajó megérkezett, hogy biztonságba szállítsa az állatot.

Fotó: NASA

Bár úgy tűnt, hogy Ham mosolyog a megmentését megörökítő fotókon, Jane Goodall primatológus szerint ez a félelem jele volt. „Még soha nem láttam ilyen rémületet egy csimpánz arcán.” – mondta a The Guardiannek. Ham az ellen is hevesen tiltakozott, hogy visszaüljön a székbe egy küldetés utáni fotó kedvéért.

Hamet Új-Mexikóban temették el

Leszállását követően Ham igazi celeb lett, megjelent a LIFE magazin címlapján, sőt, egy filmben is szerepelt Evel Knievel kaszkadőr oldalán. Próbaútja megadta a NASA számára azokat az adatokat, amelyekre szükségük volt ahhoz, hogy Alan Shepherd az első amerikai ember lehessen az űrben 1961. május 5-én.

Ham 1963-ban a washingtoni Nemzeti Állatkertbe került, ahol 17 évig élt magányosan. Ezután 3 évet töltött az észak-karolinai állatkertben más csimpánzok társaságában, mielőtt 1983. január 19-én 25 éves korában – csimpánzhoz képest fiatalon – elpusztult volna. A Smithsonian Intézet abban reménykedett, hogy kiállíthatja az állat testét, de a közfelháborodás hatására lemondott erről a tervről.

„Beszéljünk csak a méltóság nélküli halálról.” – írta a Washington Post. „A szörnyű precedensekről. Ez már elég ahhoz, hogy bármelyik űrveterán aggódjon amiatt, vajon milyen bánásmódban lesz része a halála után.”

A boncolás után Ham csontvázát eltávolították, és ez ma az amerikai Országos Egészségügyi és Orvostudományi Múzeum gyűjteményében található Marylandben. Egyéb maradványait az új-mexikói Alamogordóban, a Nemzetközi Űrhírességek Csarnokának bejáratánál temették el.

„Alan Shepard hős volt, ez nem kétséges.” – mondta Ralph Morse, aki a LIFE magazin számára fényképezte Hamet. „De amikor az emberek Shepardot az első amerikainak nevezik az űrben, szeretem őket emlékeztetni a csimpánzra, aki megelőzte.”

Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!


Legfrissebb

Ez is érdekelhet