Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy kövesd legújabb Facebook oldalunkat!

Lengyelország német megszállása során Varsóban 3,4 négyzetkilométernyi területet gettóvá alakítottak át, és több mint 400.000 zsidót tartottak ott. Közülük százezreket küldtek náci haláltáborokba, és akik maradtak, éhezéssel és betegségekkel néztek szembe. Irena Sendlernek köszönhetően azonban több mint 2500 zsidó gyereknek sikerült megmenekülnie.

Irena Sendler 1910. február 15-én született Varsóban, édesapja, dr. Stanislaw Krzyzanowski, orvos volt, aki ingyen kezelést nyújtott a szegényeknek, köztük sok zsidónak is. Miután édesapja 1917-ben meghalt tífuszban, a zsidó közösség anyagi segítséget ajánlott a családnak, de az orvos özvegye, Janina Krzyżanowska, nem fogadta el azt.

Mivel Irena édesapja elveit vallotta, és szisztematikusan ellenezte a már a háború előtt is meglévő zsidóellenes intézkedéseket, később egyetemi tanulmányait is fel kellett függesztenie.

A német megszállás idején Irene Sendler Varsóban élt, és már az 1939-es megszállás elejétől segíteni kezdett a zsidóknak. Néhány más megbízható ember segítségével több, mint 3000 hamis iratot készített zsidó családok számára, ezzel megmentve az életüket. A zsidók segítése akkor rendkívül súlyos bűntettnek számított, amiért halálbüntetés járt.

A Szociális Ügyosztály alkalmazottjaként különleges engedélye volt, amivel bejuthatott a varsói gettóba, de közben a Żegota ellenállási mozgalomban dolgozott, ahol a gyermekekkel foglalkozó részleg vezetője volt. Társaival együtt 2500 zsidó gyereket mentett ki a varsói gettóból, bőröndökbe, ládákba, zsákokba rejtve, majd hamis papírokkal ellátva, családoknál és árvaházakban, vagy katolikus kolostorokban helyezte el őket.

Irena minden kimenekített gyerek adatait feljegyezte, és a feljegyzéseket elrejtette, abban a reményben, hogy egy napon talán újra találkozhatnak a családjukkal.

1943-ban azonban a Gestapo letartóztatta Irenát, kegyetlenül megkínozták, és halálra ítélték. A Żegota viszont megvesztegette a kivégzésért felelős németeket, így a katonák, akik a kivégzésre kísérték, eszméletlenül, kezeit és lábait eltörve egy erdőben hagyták a nőt.

Varsóban azt a hírt terjesztették, hogy meghalt, de társai kihozták az erdőből, és bújtatták, amíg meg nem gyógyult.

A háború után Sendler számos díjat kapott, és 1991-ben Izrael tiszteletbeli állampolgára lett. 2003-ban II. János Pál pápa személyes levélben köszönte meg Irenának a háborúban nyújtott segítségét, és még az év októberében Fehér Sas-rendet kapott, amely Lengyelország legmagasabb civil kitüntetése. Washingtonban, az Amerikai Lengyel Kulturális Centrumtól a Jan Karski-díjat kapta bátorságáért és jó szívéért.

2007-ben, 97 éves korában, Lengyelország szenátusa is kitüntette őt, valamint Nobel-békedíjra is jelöljék, de ezt végül nem kapta meg.

Irena Sendler 98 évesen, 2008. május 12-én hunyt el. Saját maga így vallott tevékenységéről: „Minden gyermek, akit az én segítségemmel sikerült megmenteni, a földi célom teljesítése, nem pedig a dicsőség jele.”

Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!