KezdőlapVilágKabos Gyulát Magyarországon ezrek ünnepelték, Amerikába emigrált, ahol elszegényedve halt meg

Kabos Gyulát Magyarországon ezrek ünnepelték, Amerikába emigrált, ahol elszegényedve halt meg

-

Még több érdekes történetért iratkozz fel a Twice.hu hírlevelére!

Kabos Gyula, a nagy nevettető, a magyar Chaplin, a harmincas évek legkedveltebb magyar komikusa volt, a Hyppolit, a lakáj, a Meseautó és számtalan más magyar film feledhetetlen alakja. A közönség imádta egyedi beszédstílusát, mimikáját, ő volt a magyar filmgyártás legtöbbet foglalkoztatott művésze, nyolc év alatt 45 filmben szerepelt, és közben a legjobb budapesti színházakban is játszott.

Ünnepelt művész volt, a közönség imádta, és fantasztikus sikere volt, a magánéletben mégis sokkal boldogtalanabb volt, ő maga soha nem tartotta magát vidám embernek, ráadásul súlyos anyagi gondokkal is küzdött egész életében.

Kabos Gyula eredetileg Kann Gyula néven született 1887-ben Budapesten egy zsidó családban. Édesapja, Kann Zsigmond kereskedelmi ügynök volt. Édesanyja, Meister Róza háztartásbeli. Két fiú és három lánytestvére volt. A szülei eredetileg könyvelőnek szánták.

„A szüleim irigylésre méltó, józan gondolkodású emberek voltak. Érthető, hogy engem is becsületes, reális pályára szántak.” – mondta később Kabos, aki szülei akaratából kereskedelmi iskolába járt, de közben a saját ambícióiról sem feledkezett meg, 1902 és 1905 között elvégezte Solymosi Elek színiiskoláját.

Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én, 15 éves korában került sor statisztaként a Népszínházban: a Kínai mézeshetek című operettben volt menyegzői lampionhordozó. Izgalmában azonban elvétette a lépést, és a zenekari árokba, egyenesen a brácsásra esett. Ő maga később jókedvvel emlékezett vissza erre a félresikerült epizódra: „Így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek – tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat.”

1905. augusztus végétől Szabadkán játszott, majd 1910 és 1913 között Nagyváradon, ahol a közönség nagy kedvence lett. Ezután Budapesten folytatta a pályáját, ahol először a Király Színháznál játszott. Később még egyszer visszatért Nagyváradra, ahol 1918-ban színház alapítással is próbálkozott, de ebbe végül belebukott. 1919-ben még mindig Nagyváradon, feleségül vette Puhalag Máriát, dr. Surányi Imre hadiözvegyét. A nőnek ekkor már volt egy 8 éves lánya, Gabriella, majd nem sokkal később közös gyerekük, Kabos István György is megszületett.

Családjával együtt visszaköltözött Budapestre, ahol több színházban is nagy sikereket aratott, játszott többek között a Vígszínházban, az Andrássy úti Színházban, a Magyar Színházban, a Pesti Kabaréban és a Renaissance Színházban. 1926–1929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, 1929 novemberétől hat hónapra pedig a színház igazgatója lett, és Fővárosi Művész Színházra nevezte át azt. Először Zsolt Béla Erzsébetváros című darabját mutatták be a vezetése alatt, ami hatalmas sikert aratott. A darabban ő alakította Kardos urat, akinek egyik napról a másikra csúszik szét az egész élete, és ebben a drámai szerepben is nagyszerűen teljesített, jó kritikákat kapott, de a közönség nem értékelte igazán, hogy kedvenc mókamesterük komolyabb vizekre evezne, és Kabos hamarosan visszatért a korábban megszokott operett szerepekhez.

Igazgatói vállalkozása azonban hamarosan megbukott és elvesztette vagyonát.

Kabos Gyula és a film

Első találkozása a filmmel még Nagyváradon történt, ahol egy némafilmben játszott. Később ő maga is próbálkozott némafilmek írásával, és meg is jelent bennük, a Pufi cipőt vesz című filmben például cipőbolti eladóként tűnt fel.

Aztán beköszöntött a hangosfilmek korszaka, és Kabos Gyula igazi filmcsillaggá vált, annak ellenére, hogy ő maga eleinte nem tartotta sokra a mozit. Olyan filmekben játszott, mint a Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, a Márciusi mese, a Kölcsönkért kastély, az Emmy, sikert sikerre halmozott, a „Kabos-film” pedig külön fogalommá vált Magyarországon. De annak ellenére, hogy filmsztár lett belőle, és mindenki gazdagnak gondolta, továbbra is állandó anyagi gondjai voltak.

Az 1938. április 8-án hozott első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni. Az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt, ahol alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Az ottani filmstúdiók nem alkalmazták, teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek.

1941 őszén egy kis brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben rosszul lett. Annak ellenére, hogy az orvos eltiltotta őt a színpadtól, továbbra is fellépett, másodszor, majd harmadszor is rosszul lett, és a harmadik rosszulléte után tüdőgyulladást kapott. Utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte. 1941. október 6-án hunyt el New Yorkban, 54 éves korában.

Kabos Gyula így vallott a komikus mesterségről: „Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy fennkölt hivatás. Nincs szebb feladat annál, mint a csüggedt, szomorú, gondterhelt embereket felderíteni.”

Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!


Legfrissebb

Ez is érdekelhet