Samantha Walker, egy 45 éves kaliforniai édesanya, akinél korai Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, beszámolt azokról a tünetekről, amiket tapasztalt.
Samanthánál 2025 áprilisában diagnosztizálták a korai stádiumban lévő Alzheimer-kórt. Az UNILAD-nak adott interjújában elmondta, hogy „sokkolta és összezavarta” a diagnózis, de visszatekintve már látja az aggasztó jeleket.
Sam elmondta, hogy nehézségei voltak a memóriájával, sőt egész beszélgetéseket is elfelejtett. „A lakótársam megkérdezte, hogy befejeztem-e egy házimunkát, amire megkért, és fogalmam sem volt, hogy miről beszél, pedig előző nap beszéltünk róla” – magyarázta.
„Képes voltam megnézni egy filmet egyik nap, majd másnap újra megnézni, és még mindig meglepődni a fordulatokon. Riasztó sebességgel vesztettem el a szavakat, és nehezen tudtam lépést tartani a beszélgetésekkel. Előfordulhatott, hogy egy beszélgetés közepén voltam, aztán elfelejtettem, miről beszélgettünk” – folytatta.
A nő ráadásul okkal aggódott a tünetek miatt, hiszen a családjában már korábban is előfordult Alzheimer-kór. „Próbáltam elhitetni magammal, hogy a tüneteim normálisak, vagy csak a menopauza miatt vannak” – mondta. „De a tüneteim ennél sokkal súlyosabbak voltak, és az intuícióm azt súgta, hogy valami nincs rendben.”
Sam időpontot kért az orvosától, aki viszont elküldte egy neurológushoz. Számos vizsgálat és teszt után megkapta a diagnózist. Annak ellenére, hogy már tudta, mi okozta a memóriazavarát, azt mondja kevés információt kapott az orvosától az állapotáról.
„Az egyetlen forrásom a diagnózis megértéséhez a Google volt” – mondta. „Amikor megértettem, hogy ez a betegség most azonnal történik, teljesen összetörtem.”
„A 17 éves fiam elveszít engem, mielőtt esélye lenne felnőni. A párom egyedül marad a szívszorító folyamat után, hogy az én gondozóm legyen. Mindenkit, akit szeretek, lassan, napról napra elvesznek tőlem, amíg olyan nem leszek, mint a két lábon járó halott” – írta le a betegséggel kapcsolatos gondolatait.
Azt is bevallotta, hogy a diagnózis után elgondolkodott az asszisztált öngyilkosságon, mert azt remélte, így megkímélheti a családját a fájdalomtól, de végül letett erről, és most igyekszik a pozitív dolgokra koncentrálni.
„Felismertem az öröm, a közösség és a család erejét. Ahelyett, hogy az elkerülhetetlen tragikus halálom felett siránkozva töltöttem volna a napjaimat, az öröm pillanataira koncentráltam. A kutyámmal való játékra, arra, hogy végignézhetem, hogy nő fel a fiam, egy régi barátommal való találkozásra egy kávé mellett.”
Sam megtudta, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők átlagos élettartama a diagnózis felállítása után nyolc-tíz év, de vannak, akik akár 20 évig is élhetnek. Azt azonban senki sem tudja megmondani, hány „jó év” állhat még a betegek előtt.
Mivel a betegsége még mindig korai stádiumban van, egyelőre igyekszik minél aktívabb maradni, és élvezni az életet. Mások azonban gyakran úgy kezelik, mintha már nem lenne önmaga. „Sokan leírtak engem. Eltűntek az életemből, vagy úgy kezelnek, mint egy gyereket” – mondja.
Sam most pénzt gyűjt egy GoFundMe oldalon, hogy segítsen fedezni a benzinköltségeket az utazásaihoz, hogy eljárjon kezelésekre, valamint néhány más alapvető szükségletet. Ugyanakkor azt reméli, hogy felhívhatja a figyelmet a korai stádiumban lévő Alzheimer-kórban szenvedő betegek szociális és érzelmi támogatásának hiányára.
