Az esküvők hihetetlenül drágák lehetnek, ezért azok elhalasztása valóban stresszes lehet. De mi van akkor, ha az esküvő elhalasztásának oka egy szeretett személy elvesztése?
Egy férfi éppen az esküvőjére készült, amikor megtudta, hogy a nagymamájának, aki gyakorlatilag felnevelte őt, már csak napjai vannak hátra. A férfi azonnal félretett minden mást, hogy mellette lehessen az utolsó pillanatokban. Bár ez valóban a helyes döntésnek tűnik az adott helyzetben, a menyasszony más véleményen volt, és dühbe gurult, amikor a vőlegénye azt kérte, halasszák el az esküvőt.
Mivel a férfinak soha nem volt egészséges kapcsolata az édesanyjával, a nagymamája jelentette az anya-figurát az életében. Túlságosan szerette őt ahhoz, hogy magára hagyja, ezért arra kérte a párját, néhány nappal később tartsák meg az esküvőt.
De miután a menyasszonya megharagudott rá, elbizonytalanodott, hogy valóban a helyes döntést hozta-e, ezért megosztotta a történetét a Redditen, és a felhasználók tanácsát kérte.
A férfi elmagyarázta a helyzetét, és megkérdezte, vajon tényleg ő tévedett volna, amiért el akarta halasztani az esküvőjét, hogy a haldokló nagymamája mellett lehessen.
„Mindig is a nagymamámat tartottam az igazi „anyámnak”, mert ő nevelt fel és egész életemben törődött velem” – írta a bejegyzésben.
Aztán leírta, hogy a nagybátyjai és ő kénytelenek voltak egy otthonban elhelyezni a nagymamáját, mert sok egészségügyi problémája volt, ráadásul demenciától is szenvedett.
Mindössze pár nappal az esküvője előtt váratlanul felhívták őt az otthonból, és elmondták neki, hogy a nagymamája állapota rohamosan hanyatlik. Az orvosok megállapították, hogy valószínűleg már csak napjai lehetnek hátra. A tragikus hír hallatán a férfi a nagybátyjaival együtt azonnal az otthonba sietett, hogy az idős nő mellett lehessen.
„Többször is felhívtam a menyasszonyomat, és elmagyaráztam neki, hogy el kell halasztanunk az esküvőt. Nem csak, hogy nem voltam a legjobb lelkiállapotban (hangsúlyozom, hogy a nagymamám olyan volt nekem, mintha az anyám lett volna), de mellette kellett lennem, amikor elment. Rosszul éreztem magam attól a gondolattól, hogy esetleg nem leszek ott, úgy, hogy megtehetném” – magyarázta a férfi.
Megdöbbentő módon azonban a menyasszony ahelyett, hogy támogatta volna leendő férjét, dühös lett rá, amiért az esküvő elhalasztását kérte.
„A menyasszonyom enyhén szólva is hevesen ellenezte ezt, és ragaszkodott hozzá, hogy minél előbb készüljek fel az esküvőre. Nyilvánvalóan nem akarta, hogy a több hónapos tervezés kárba menjen, és ezt meg is értem, ez tényleg szívás. Azt is mondta, hogy semmi értelme, hogy ott legyek, mivel a nagymamám a demencia miatt úgysem fogja tudni, hogy ott vagyok. Megértettem, hogy neki ez így tűnhetett, de nekem nem számított, tudja-e a nagyanyám, hogy ott vagyok, vagy sem. Egyszerűen úgy éreztem, ott kell lennem a nagybátyáimmal” – folytatta a férfi.
A nagymama az unokája esküvőjének éjszakáján halt meg, amire végül azóta sem került sor. Bár a férfi kapcsolatban maradt menyasszonyával, nem házasodtak össze.
Sajnálatos módon a férfinak a szeretett nagymama elvesztése miatti gyász mellett párja dühével is meg kellett küzdenie.
„A menyasszonyom nagyjából két hétig nem beszélt velem, mire végre elkezdtük megbeszélni a dolgokat. Azt mondta, szemét módon viselkedtem vele, és megaláztam azzal, hogy nem mentem el az esküvőnkre. Úgy gondolja, hogy a menyasszonyomként neki kell elsőbbséget élveznie, bármi is történjen.”
A férfi ezután hozzátette: „Szerintem az esküvőket el lehet halasztani (még ha költséges is), és az, hogy a nagymamám mellett legyek, amikor meghalt, fontosabb volt.”
A felhasználók nagy része egyetértett abban, hogy nem a férfi tévedett, és jó döntést hozott.
„Azt hiszem, a nagymamád tett neked még egy utolsó szívességet, és megmutatta, milyen önző tud lenni a menyasszonyod, mielőtt még túl késő lett volna. A nő, aki felnevelt és azzá tett, aki vagy, a halálos ágyán feküdt. Természetesen ott volt a helyed. Ha a menyasszonyod kívánsága szerint megtartjátok az esküvőt, borzalmas napod lett volna. A legrosszabb telefonhívást kaptad volna a nászéjszakádon, amikor állítólag ez kéne, hogy legyen életed legboldogabb napja. Én személy szerint nehezteltem volna a páromra, ha megakadályozta volna, hogy ott legyek. Olyan feleségre van szükséged, aki melletted van a legnehezebb pillanatokban, és aki megérti, hogy egy esküvőt mindig el lehet halasztani. Az utolsó pillanatokat a legközelebbi és legkedvesebb személyekkel az életünkben azonban nem lehet elnapolni” – írta az egyik hozzászóló.
„Ha végigcsináltad volna az esküvőt, nagyon megbántad volna. Utáltad volna az esküvőt, és végül valószínűleg a menyasszonyodat is megutáltad volna. A saját, kicsinyes érdekeit helyezte előtérbe a te jóléteddel szemben, és azzal szemben, hogy tiszteletben tarts valakit, aki fontos neked” – írta egy másik.
Egy harmadik hozzászóló pedig megjegyezte: „A nagymamád jót tett veled, mielőtt elment: megmutatta, milyen is valójában a barátnőd.”
