A második világháború idején, miután a férje életét vesztette a harcokban, Marija Oktyabrszkaja mindenét eladta, vásárolt egy T-34-es tankot, amit öt hónapos intenzív kiképzés alatt megtanult vezetni, és több csatában is részt vett vele.
Marija Oktyabrszkaja története még a nő halála után is inspirálta a fronton harcoló katonákat.
A katonafeleségek közt kifinomult öltözködési stílusáról volt ismert
Marija Oktyabrszkaja 1905-ben született egy szegény, tízgyermekes ukrán családban. Az iskola elvégzése után egy konzervgyárban kezdett dolgozni, de nem sokkal később megismerkedett egy fiatal katonával, Ilja Ryadnenkóval, és 1925-ben össze is házasodtak.
Marija igazi katonafeleség lett. Nem volt éppen a legszervezettebb életük, mivel folyton költözködniük kellett annak függvényében, hová osztották be éppen Ilját szolgálatra, de mindez nem zavarta a nőt, mindaddig, amíg a szeretett férfi mellett lehetett.
Sőt mi több, Marija elhivatott katonafeleség volt, akit a többi nő kifinomult öltözködési stílusáról és hímző tehetségéről ismert.
Marija azonban a katonai helyőrségekben sem vesztegette az idejét, megtanult autót vezetni, ápolónőnek tanult, és gépfegyverrel is megtanult lőni.
1940-ben a 134-ik ezredet, amelyben Marija férje is szolgált, a frontra vezényelték. Marija szokás szerint követte a férjét, és 1941. június 22-én ő is megérkezett a frontra.
Férje elvesztése
Másnap azonban a családtagokat a szibériai Tomszkba telepítették át, és Marija csak két évvel később értesült róla, hogy férje 1941. augusztus 9-én elesett a harcokban. A nőt teljesen lesújtotta férje halálhíre.
Azonnal tudta, hogy tennie kell valamit, hogy megbosszulja szerelme halálát. Kérte, hogy küldjék a frontra, a kérését azonban visszautasították, egyrészt mivel csonttuberkulózisa volt, másrészt a kora miatt – ekkor 36 éves volt.
Írt egy levelet, amit egyenesen Sztálinnak címzett
Marija nem volt hajlandó feladni, és úgy döntött, a saját pénzét fordítja egy tank megvásárlására. A nővérével együtt mindenüket eladták, és Marija még a hímzéseit is árulni kezdte, mert úgy tűnt, a háború ellenére az emberek továbbra is vásároltak asztalterítőket és vállkendőket. Így végül 1943 tavaszáig sikerült összegyűjtenie 50 ezer rubelt. Amint a pénz összegyűlt, felajánlotta azt adományként a hadseregnek, azzal a feltétellel, hogy egy tankra költik azt, amit ő vezethet. Még egy levelet is írt, amit egyenesen Sztálinnak címzett.
„A férjem elesett, miközben a hazát védelmezte. Bosszút akarok állni a fasiszta barbárokon a haláláért és a halálra kínzott szovjet emberekért. Ezért az összes megtakarításomat – 50 ezer rubelt – letétbe helyeztem az állami banknál azért, hogy abból egy tank épülhessen. Tisztelettel kérem, hogy ezt a tankot nevezzék a ‘Harcoló barátnőnek’ és küldjenek engem a frontra, mint ennek a tanknak a vezetőjét.” – állt a levélben.
Senki nem gondolta volna, hogy Sztálin válaszol az özvegynek, ő mégis eleget tett a nő kérésének.
Az első női harckocsivezető Oroszországban
1943. május 3-án Marija Oktyabrszkaja elkezdte a kiképzését Omszkban, és ő lett az első nő, aki megtanult tankot vezetni Oroszországban. Tehetséges tanulónak bizonyult, 1943 őszére befejezte a kiképzést őrmesteri ranggal, és innentől kezdve a fronton harcolhatott.
A katonák eleinte szkeptikusan fogadták, de gyorsan bebizonyította, hogy valóban képes megállni a helyét.
A fehéroroszországi Novoe Selo faluért vívott csatában a Marija vezette T-34-es harckocsi (ami a nő kérésére a „Harcoló barátnő” nevet kapta) áttörte az ellenség védelmi vonalait, megsemmisített egy ágyút, és megölt mintegy 50 német katonát és tisztet. Ebben a csatában a bátor özvegy könnyebb sérülést szerzett ugyan, de a bajtársai mellett maradt.
Az utolsó ütközet
1944 januárjában Oktyabrszkaja zászlóalja részt vett a fehéroroszországi Vicebszk környékén vívott harcokban. Az ütközetben a tank súlyosan megsérült, és Marija a csata hevében nekiállt megszerelni a tankot, miközben az ellenség folyamatosan tüzel rájuk. Miközben a tankot szerelte, felrobbant mellette egy akna, és az egyik szeme súlyosan megsérült.
Egy moszkvai kórházba szállították, és megműtötték, de az állapota tovább romlott, mivel a gránátszilánk, ami a szemébe fúródott, agykárosodást is okozott.
1944. március 15-én Marija Oktyabrszkaja meghalt, miután két hónapig kómában feküdt. A Dnyeper folyó partján temették el, akárcsak azokat a hősöket, akik Szmolenszk városának védelmében estek el az 1812-es honvédő háborúban (I. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjárata).
1944. augusztusában posztumusz kitüntetésben részesült: megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a legnagyobb elismerést a hajdani Szovjetunióban.
