Az élet tartogat vicces fordulatokat, melyeken legtöbbször sírnunk kell, nem pedig kacagnunk. Egy férfi rájött, hogy a felesége megcsalta őt, mielőtt gyerekük született volna, és a lányai sem az övéi. Időközben a nő súlyos betegségben meghalt, és hátrahagyott egy naplót, amelyből később kiderült az igazság. Íme Greg szívbemarkoló története.
„Gyakran irigyeltem a nagyapámat. Nem is csoda, hiszen csodálatos ember volt! Mindazon tulajdonságok közül, amiket szerettem benne, leggyakrabban azon tűnődtem, hogyan sikerült ilyen gyönyörű családot felnevelnie. Egész életében, egészen az utolsó leheletéig hűséges volt néhai nagyanyámhoz. Egyszer sem nézett más nőre. Nagyon szerette apámat, az egyetlen fiát, és rendkívül boldog volt, amikor megszülettem. Hiányzol, nagyapa…” – vágott bele a mesélésbe a férfi.
Greg 17 éves volt, amikor a nagyapja meghalt. Megrendítette őt a halála, és főként az a gondolat, vajon képes lesz-e valaha olyan boldogságban élni, mint ő? És tovább tudja-e vinni az összetartozás és harmónia szellemét a saját, jövőbeli családjában?
„Négy évvel később szerelmes lettem, és feleségül vettem életem szerelmét, Emmát.” – folytatta a férfi. Számára ő volt a minden. Közös életük azonban csak négy évig tartott. Emma megbetegedett, és röviddel az ikrek születése után meghalt. „Tüdőgyulladás, mondták az orvosok. Úgy éreztem, hogy a világom darabokra hullik, amikor megtudtam a hírt. Összetört a szívem, ahogy néztem a koporsóját, és a puha kis takarókba burkolózva tartottam a babáinkat” – idézte fel az emléket az özvegy. Ők már sosem fogják látni az édesanyjukat.
A férfi akkor és ott, ígéretet tett a feleségének. Miközben egy marék földet dobott a koporsójára, a következő szavakat mondta, gondolatban: „Soha nem hagyom, hogy egy másik nő átvegye a helyedet, drágám. Csak a gyerekeinknek fogok élni, és soha nem fogom más nő örömét vagy kényelmét keresni.” Meggyőződése volt, hogy így működik a szerelem, és az örök hűség nem pusztán egy üres fogadalom. „Ha valakit igazán szeretsz, nem tudod olyan gyorsan túltenni magad a halálán. És én állom a szavam” – mesélte tovább Greg.
12 kemény év várt rá, melyben kizárólag a gyermekeinek élt. Chloe és Riley gyönyörű, különleges kislányok voltak, tele energiával és élettel. Emmára emlékeztették a férfit. Segítettek neki meggyógyulni és apránként felépülni. „Általuk éltem. Kész voltam megmozgatni az eget és a földet, hogy lássam azt a drága mosolyt az arcukon. Kész voltam bármit megtenni a gyermekeimért. ’Hogyan is élhetnék nélkülük?’ – gondoltam gyakran, és néha még sírtam is” – vallotta be az özvegy.
Aztán, az élet váratlan fordulatot vett. „Még mindig kísért annak a napnak az emléke, amikor megtaláltam a naplóját. Azóta elkezdtem gyűlölni a gyerekeket, akiket 12 évig neveltem” – fogalmazott a férfi.
A naplóból ugyanis kiderült, az imádott Emmája bizony megcsalta őt. Elutazott egy hajóútra, ahol megismert valakit, akit nagyon megkedvelt. „Miért, Emma? Miért tetted ezt velem? Mi nem volt meg bennem, ami miatt máshol kerested a szerelmet? Még mindig undorodom attól, amit tettél. Hogy tehetted?” – csak úgy özönlöttek az érzelmek a megtört férfiból.
„Kedveltem őt. Annyi mindenben sokkal jobb volt, mint Greg. Jóképű volt, és nem tudtam ellenállni neki, és az az egyéjszakás tengeri kaland még mindig úgy tapad a szívemhez, mint a friss vörös rózsa…” – csengtek a fülébe Emma papírra vetett szavai, és pengeként hatoltak a szívébe. A világ ismét összeomlott számára. Ekkor eszébe jutottak a gyerekei.
„Miután elolvastam a feleségem régi naplóját, elkezdtem gondolkodni a gyermekeinkről. Őszintén szólva, attól a másodperctől kezdve elkezdtem utálni az életemet. Tényleg az enyémek voltak? Vagy a viszonyából származnak?” – tűnődött Greg, akit nem hagyott nyugodni a dolog. A felesége alig egy hónappal a hazaérkezése után jelentette be, hogy terhes. Apasági tesztet csináltatott, mely beigazolta a gyanúját: Chloe és Riley nem az ő lányai.
Greg teljesen maga alatt volt. Többé már nem tudott úgy nézni a lányokra, ahogy eddig. Frusztrált volt és sebzett, és elkövette azt a hibát, hogy rajtuk vezette le minden dühét és fájdalmát. Az álom, melyet hajszolt, végleg szertefoszlott. Oda a családja, odalett mindene. A lányaiban pedig csakis az anyjuk hűtlenségét látta. „Libabőrös lettem, amikor apának szólítottak” – vallotta be Greg.
Végül nem bírta tovább, fogta a gyerekeket, és átvitte őket az anyósához. Nem szándékozott értük menni soha többet. „Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, miután megszabadultam a gyerekektől, akik nem az enyémek voltak. De valamiért ez sem nyugtatott meg” – folytatta a férfi. „Gyengének, gondterheltnek és a koromhoz képest túl öregnek éreztem magam. Akkor még csak 37 éves voltam, de úgy éreztem, mintha a világ összes stressze a vállamon nyugodna, és a sors újabb csapásra készülne ellenem. Abban a fájdalmas pillanatban tudtam, hogy az egyetlen ember, aki segíthet leküzdeni a bánatomat, az apám” – mondta Greg.
A férfi édesapja, David egy öregotthonban élt. Amikor megölelték egymást, Greg sírni kezdett, majd mindent elmesélt Davidnek.
„Apa, elbuktam az életben. Arról álmodtam, hogy olyan szép családot nevelek, mint a nagypapa… mint te… Keményen megdolgoztam ezért az örömért. Olyan gondosan és szépen építettem, mint egy fészket. De tönkretette” – gyermekként zokogott a felnőtt férfi.
Az apja megveregette a vállát. Olyan dolgot árult el Gregnek, aki végre helyretett mindent a férfi elméjében.
„A nagyapád fogadott fia vagyok. Soha nem tett különbséget biológiai és örökbefogadott között, hanem úgy szeretett engem, mint a saját gyermekét!” – sújtottak le az apja szavai. A férfinak fogalma sem volt erről. David azért nem mondott semmit, „mert nem tartottam szükségesnek! Látod, fiam, a szülők nem azok, akik megszülnek minket, hanem azok, akik felnevelnek, és megmutatják nekünk az igazságosság és a szeretet útját. Lehet, hogy nem az apám véréből származom, de ez nem befolyásolja a kapcsolatunkat és az egymás iránti szeretetünket” – válaszolta bölcsen Greg édesapja.
Abban a másodpercben, hogy ezt meghallotta, Greg számára minden a helyére került. Eszébe jutottak a lányai. „Rájöttem, mekkora hibát követtem el. Helyre kellett hoznom, nem hagyhattam így. Hogy lehettem ilyen kegyetlen velük? A kislányok nem ártottak nekem. Miért kellene fizetniük az anyjuk bűnéért?” – vélekedett a férfi. Elbúcsúzott az apjától, és sietett vissza a gyerekeihez. Csak reménykedni tudott abban, hogy a lányai meg tudnak bocsájtani neki.
„Amint megláttak, a lányok odarohantak hozzám, és megöleltek. ’Apa, hát visszajöttél! Menjünk haza. Hiányoztál nekünk” – kiabálták, és Greg sírni kezdett. Ezek az öröm könnyei voltak. Mindent megtett, hogy kárpótolja őket azért, amit tett, és a lelke megnyugvásra leljen. Aztán, felmerült benne, hogy talán ideje lenne megszegnie az Emmának tett ígéretét is.
Egy tengerparti nyaraláson ismerkedett meg Lindával, az idegenvezetőjükkel. A lányok imádják a tengert, ezért odamentek. És ott találkozott Greg élete második szerelmével. „Imádtam, ahogyan a gyerekeimmel bánt, és boldoggá tette őket. Igen, beleszerettem Lindába, mert a lányaimnak tetszett, és nem tudtam nemet mondani, amikor megkérdezték, hogy készen állok-e randizni vele” – zárta a történetét a férfi, aki sok mindent átélt, és súlyos hibát követett el, de az élet adott neki egy második esélyt, hogy igazán boldog lehessen.
