Janice Brooks mezítláb rohant lefelé a World Trade Center déli tornyának lépcsőin, miközben körülötte sérült emberek próbáltak kijutni az épületből. Néhány perccel korábban még a 84. emeleten dolgozott, és nem értette, miért kavarog por és papír az ablakok előtt. Mire elérte az utcát, egyetlen célja maradt: minél messzebb kerülni a lángoló felhőkarcolótól – írja az Independent.
A brit nő túlélte a 2001. szeptember 11-i terrortámadást, 61 kollégája viszont nem jutott ki a déli toronyból. Huszonöt év telt el azóta, de minden ősszel egyre gyakrabban tér vissza ugyanaz a rémálom.
Mindössze 19 napja élt New Yorkban
Janice Brooks 41 éves volt, amikor 2001 augusztusában Londonból New Yorkba költözött. Tíz éve dolgozott az Euro Brokers pénzügyi vállalatnál, és szoros kapcsolatot ápolt számos kollégájával. Az amerikai munkalehetőség álmai állásának tűnt: vezetői asszisztensként kezdett dolgozni a World Trade Center déli tornyának 84. emeletén.
Négy nappal a támadás előtt felment a 110 emeletes épület kilátószintjére. A várost nézte, amelyet éppen csak elkezdett új otthonaként megismerni. A szeptember 11-i támadás reggelén még csupán 19 napja élt New Yorkban.
8:46-kor az American Airlines 11-es járata a szomszédos északi toronyba csapódott. Brooks irodája az ellenkező irányba nézett, ezért magát a becsapódást nem látta, csak a hatalmas robajt hallotta.
Az ablakon kinézve port és papírlapokat látott kavarogni a levegőben. Első pillanatban azt gondolta, valamelyik közeli építkezésen történt baleset.
Londoni főnöke tudta, mekkora a veszély
Janice Brooks megkereste egyik kollégáját, Brian Clarkot, aki azt mondta neki, ne essen pánikba, utánanéz, mi történt. A nő visszatért az asztalához, rövidesen viszont valaki azt kiáltotta, hogy mindenkinek el kell hagynia az épületet.
Indulás előtt felhívta a vállalat londoni irodáját. Brooks még nyugodtan közölte, hogy nem tudja pontosan, mi történik, de készül elhagyni a munkahelyét. Több mint 5600 kilométerrel távolabb dolgozó főnöke a televízióból már látta, hogy egy repülőgép csapódott az északi toronyba. Rákiáltott, hogy azonnal meneküljön.
Brooks később azt mondta, arra sem emlékszik, miként fejezte be a beszélgetést. Felkapta a táskáját, és futni kezdett.
A folyosón Steve Chucknick és Jose Marrero tűzvédelmi megbízottak irányították az embereket a lépcsőház felé. Mindketten életüket vesztették aznap.
A hangosbemondó visszaküldte az embereket az irodákba
A lépcsőházban eleinte nem érződött pánik. Az emberek hétköznapi dolgokról beszélgettek, mintha csak egy szokásos tűzriadó zajlana. Egy férfi azt tanácsolta Brooksnak, hogy vegye le magas sarkú cipőjét, ezért a nő mezítláb folytatta az utat.
A csoport a 72. emeletig jutott, amikor a hangosbemondó közölte, hogy a déli torony biztonságos, nincs szükség a kiürítésére. Az éppen lefelé tartókat arra kérték, térjenek vissza munkahelyükre.
Brooks és körülbelül egy tucat ember a 70. emeleti liftekhez indult, hogy visszajusson az irodájába. A lift szerencsére nem érkezett meg. Néhány perc várakozás után úgy döntöttek, ismét a lépcső felé indulnak.
Ekkor még sokan azt hitték, hogy egy kisebb repülőgép véletlenül csapódott az északi toronyba. Arra is gondoltak, hogy a pilóta rosszul lehetett.
„Csak sötétséget és lángokat láttam”
9:03-kor a United Airlines 175-ös járata a déli toronyba csapódott. Brooks és társai feltehetően a 76. emelet környékén jártak, és két lépcsőház közötti folyosón haladtak.
Hatalmas robajt hallottak, kialudtak a fények, a mennyezetről pedig törmelék hullott rájuk. Az épület több másodpercen át kilengett. Amikor megpróbáltak visszajutni abba a lépcsőházba, amelyen korábban közlekedtek, kiderült, hogy a becsapódás következtében az út megsemmisült.
„Csak sötétséget és lángokat láttam” – idézte fel Janice Brooks az ITV Newsnak.
A közeli irodákból súlyosan sérült emberek jelentek meg. Az egyik nő karján és lábán mély sebek voltak, mások arcát üvegszilánkok vágták össze. Egy férfi levette a pólóját, és azzal próbálta elszorítani a sérült nő karját.
A csoport végül talált egy másik, még járható lépcsőházat. A lépcsőket betondarabok és vakolat borította, egy eltört csőből pedig víz ömlött lefelé.
Mezítláb követte a véres lábnyomokat
Brooks a sérült nő mögött haladt, mezítláb lépkedve a véres nyomokban. Érezte, hogy egyre nehezebben tud uralkodni a félelmén.
Egy kollégája, Bob Mahon próbálta nyugtatni. A férfi később a hátára vette a súlyosan sérült nőt, és az utolsó tíz emeleten ő vitte lefelé.
A nyolcadik emelet környékén három felfelé tartó tűzoltóval találkoztak. A tűzoltók végignéztek a sérült embereken, majd szó nélkül folytatták útjukat az égő emeletek felé.
Amikor Brooks elérte az épület kijáratát, rendőrök és tűzoltók még mindig befelé rohantak. Egy rendőr azt mondta neki, hajtsa le a fejét, ne nézzen felfelé, és fusson.
Brooks a Szent Pál-kápolna mellett rohant tovább, majd a Vesey Streeten át egészen addig ment, amíg meg nem pillantotta a Brooklyn hidat. Csak ekkor fordult vissza. A 84. emeleti irodája helyén hatalmas, lángoló nyílást látott.
9:43 volt. A déli torony 16 perccel később, 9:59-kor összeomlott.
A lakásában is azt hitte, hogy meg fog halni
Brooks később visszajutott alsó-manhattani lakásába. Amikor a tornyok összeomlottak, a törmelékfelhő teljesen elsötétítette az ablakait. A robajt a pokol kapuinak megnyílásához hasonlította.
A kanapén ülve felhúzta a térdét, és sírva ismételgette: „Meg fogok halni, meg fogok halni – teljesen egyedül.”
A nő megmenekült, de az Euro Brokers 61 munkatársa életét vesztette. Ők is ott voltak a szeptember 11-i támadások 2977 áldozata között.
Huszonöt éve ugyanazt a férfit látja álmában
Az Independentnek adott interjújában Janice Brooks elmondta, hogy a támadás óta visszatérő rémálom kísérti.
Álmában egy, a Hudson folyó közepén álló épületből nézi a World Trade Center tornyait. Az egyik torony oldalán tátongó nyílásban egy göndör, fekete hajú férfi áll kék ingben és nyakkendőben. A háta mögött lassan közeledik a tűz, ő pedig lenéz a mélybe és behajlítja a térdét, mintha ugrani készülne.
„Bumm – és felébredek” – mesélte Brooks.
Pszichiáterhez is fordult, aki azt tanácsolta neki, találjon befejezést a férfi történetéhez. Próbálta azt elképzelni, hogy a férfi nem ugrik le, hanem megmenekül, a rémálom mégsem szűnt meg.
Egy templomi előadása után valaki odalépett hozzá, és azt mondta: az álmában szereplő férfi talán valójában ő maga. Brooks sokáig gondolkodott ezen, de a jelenet továbbra is újra és újra visszatér.
Iskolákban mesél szeptember 11-ről
A most 66 éves Janice Brooks az angliai Norfolkban él Jesse nevű kutyájával. A Since 9/11 nevű jótékonysági szervezet munkáját segítve iskolákban tart előadásokat azoknak a fiataloknak, akik a támadások után születtek.
Nem könnyű számára ismételten felidézni a történteket, mégis fontosnak tartja, hogy kollégáinak története ne merüljön feledésbe. A megemlékezéseken az áldozatok mellett a túlélőkre is szeretné felhívni a figyelmet.
„Még mindig küzdünk” – mondta.
