Dr. Victoria Cann, a Kelet-Angliai Egyetem bölcsészettudományi karának oktatója szerint A szépség és a szörnyeteg története rendkívül problémás, mivel Belle és a Szörnyeteg kapcsolata véleménye szerint a Stockholm-szindróma klasszikus esete, amikor az áldozat kötődni kezd a bántalmazójához vagy a fogvatartójához.
Cann szerint a Szörnyeteg ugyan romantikus figuraként van ábrázolva, de valójában bántalmazza Belle-t, bezárja a szobájába, kiabál vele, és még azzal is megfenyegeti, hogy megöli.
Bár később Belle beleszeret, az akadémikus szerint ez nem változtat az alapvető hatalmi egyensúlyhiányon, még ha a Szörnyeteg végül jóképű herceggé is változik.
„A film ráadásul azt az aggasztó gondolatot is kelti, hogy ha egy nő elég sokáig kitart, meg tudja változtatni a dühös partnerét. A végén a szörnyeteg átváltozik egy szőke, fehérbőrű férfivá, aki boldogan él, amíg meg nem hal, azt sugallva, hogy most, hogy jóképű, már nem lehet dühös vagy fenyegető” – mondta Cann a The Sunnak.
Emma Watson azonban, aki Belle-t alakította a 2017-es élőszereplős változatban, nem tartja problémásnak a történetet, és az Entertainment Weeklynek azt mondta, hogy ez egy egyenrangú felek közötti nagyszabású szerelmi történet.
„Ez olyasmi, amivel az elején nagyon megküzdöttem; a történet Stockholm-szindróma olvasatával” – mondta a színésznő. „Belle aktívan vitatkozik és folyamatosan ellenkezik a Szörnyeteggel. Nem jellemző rá, hogy Stockholm-szindrómás lenne, mert megőrzi a függetlenségét, a gondolkodás szabadságát” – érvelt.
Kiemelte azokat a jeleneteket is, amikor Belle nem hajlandó engedni a Szörnyeteg követeléseinek, például amikor nem megy le vacsorázni. „Azt hiszem, van egy nagyon szándékos váltás, amikor Belle úgy dönt, hogy marad. De pokolian megdolgoztatja a Szörnyeteget” – mondta Watson, hozzátéve, hogy a kettejük közötti kapcsolat már csak azért is mélyebb és tartalmasabb, mint sok romantikus filmben, mivel egyértelműen nem a szerelem első látásra példája, hanem komolyan meg kell dolgozniuk érte.
Linda Woolverton, aki az eredeti animációs film forgatókönyvét írta, egyetért a színésznővel, és egy 2016-os interjúban így fogalmazott: „Sokat beszéltek a Stockholm-szindrómáról, hogy Belle beleszeretett a fogvatartójába, de én nem értek egyet! Fogva tartották, de megváltoztatta a fogvatartóját. Nem vált tárggyá. Nem változott szörnyeteggé! Ő változtatta át a Szörnyeteget. Szóval ez egyértelműen a szerelem átalakító erejéről szól, arról, hogy mire képes a szerelem.”
Dr. Victoria Cann azonban nemcsak A szépség és a szörnyeteg kapcsán fogalmazott meg hasonló kritikát, az Aladdin női főszereplője esetében is elégedetlen az ábrázolásmóddal.
„Jázmin hercegnő sokkal harciasabb. De még mindig úgy ábrázolják, mint a gazdag, befolyásos férfiak tulajdonát. Az öltözködését tekintve alapvetően bikinifelsőben van, hogy megmutassa a hasát, ami úgy tűnik, hogy a fehér filmkészítők kísérlete arra, hogy a közel-keleti nők öltözködését egzotikusabbá és szexuálisabbá tegyék” – érvelt az akadémikus.
