Ho Van Lang 41 évig élt a dzsungelben édesapjával és bátyjával, miután még kisgyerekként elmenekült a vietnámi háború borzalmai elől. Megtanult gondoskodni magáról a vadonban, menedékhelyet építeni és vadászni, de az alapvető szociális készségei nagyon hiányosak, lényegében olyan, mintha egy gyerek lenne egy felnőtt férfi testében.
Ho Van Lang rendkívüli története akkor kezdődött, amikor a vietnámi háború végén, 1972-ben, még egészen kiskorában, apjával és bátyjával elmenekült a civilizáció elől, miután egy amerikai bomba megölte az édesanyját és két testvérét.
A most 46 éves Lang, bátyja, Tri, és apja, Ho Van Thanh, a Quang Ngai tartományban található Tay Tra dzsungel mélyén telepedtek le, ahol aztán közel 41 évig háborítatlanul éltek. 2013-ban a helyiek megtalálták a családot, riasztották a hatóságokat, és a három férfi végül kénytelen volt visszatérni a civilizációba. Most egy kis faluban élnek, és lassan alkalmazkodnak új környezetükhöz, bár igazi otthonuknak még mindig a dzsungelt tartják.
Egy fotós, Alvaro Cerezo, 2015-ben felkereste a családot, megkérte őket, vigyék el egykori lakhelyükre, az erdőbe, és mutassák meg neki, hogy zajlottak a mindennapjaik. A fotós azóta többször is felkereste őket, és rengeteg új információt tudott meg róluk. Elmondta például, hogy Langnek és a családjának fogalma sem volt arról, hogy véget ért a háború.
„Mindig elmenekültek, ha észrevették, hogy a távolból emberek közelednek.” – mondta Cerezo, és azt is hozzátette, hogy Lang apjának komoly fóbiája volt a civilizációba való visszatéréssel kapcsolatban, mivel nem hitte el, hogy a háború valóban véget ért.
Lang a világtól való elszigeteltsége miatt soha nem tanult meg bizonyos alapvető szociális készségeket, és mint kiderült, még azt sem tudta, hogy nők is élnek a világon, mivel az apja soha nem tanította meg erre. Amióta újra emberek közt él, már meg tudja különböztetni egymástól a két nem képviselőit, de nem igazán érti, mi a különbség a férfiak és nők között.
Lang ugyanakkor nem beszélte a vietnámi nyelvet, nem érti igazán az idő fogalmát – csak azt tudja, hogy a Nap felkel és lenyugszik – és az elektromosság fogalmának megértése is nehézséget okoz neki.
„Lang az egész életet a dzsungelben töltötte, szóval az agya olyan, mint egy kisbabáé.” – mondja róla a testvére. „Ha megkérném Langet, hogy verjen meg valakit, akkor azt komolyan is venné. Nem tudja, mi a különbség a jó és a rossz között. Lang csak egy gyerek. Nem tud semmit. A legtöbb ember tudja, mi a jó vagy rossz az életben, de az öcsém nem.”
Ennek ellenére Cerezo szerint Lang az egyik legbékésebb ember, akivel valaha találkozott. „Lang valószínűleg a legelragadóbb ember, akivel életemben találkoztam, egyszerűen csak nem tudja mi a jó, vagy a rossz.”
Cerezo szerint Lang rendkívül jól boldogul új környezetében, és „boldogan alkalmazkodik”. A modern világot „túl zajosnak” találja ugyan, de élete első autóútja például teljesen lenyűgözte. Cerezo egy alkalommal még egy nagyvárosba is elvitte őt – ez volt az első alkalom, hogy Lang repülőn utazott – de ez már nem nyerte el annyira a tetszését, és éjszakánként aludni sem tudott. A kis faluban azonban továbbra is boldogan él.
