A hidegháború az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió közötti feszültség korszaka volt, ami úgy került be a történelemkönyvekbe, mint az emberiség egyik legsötétebb és legzavarosabb időszaka, mind politikai, mind társadalmi szempontból.
A kubai rakétaválság 13 napig szerepelt a lapok címlapján 1962 októberében, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség a tetőfokára hágott, és a világ egy atomháború kirobbanásának szélére került, aminek az egész bolygóra nézve pusztító következményei lettek volna.
Kevesen tudják azonban, milyen közel is állt ehhez a veszélyhez valójában az emberiség, ahogy azt is, hogy a nukleáris háború kitörését végül egyetlen ember, Vaszilij Alekszandrovics Arhipov erőfeszítései akadályozták meg.
Vaszilij Arhipovot, az orosz tengeralattjáró flotta egyik rangidős tisztjét nagyszerű tengerésztisztként és született vezetőként ismerték. A kritikus pillanatokban hozott döntései úgy tűnik, az egész emberiséget megmentették a harmadik világháború kitörésétől.
A szovjet tiszt szerepe a kubai rakétaválság idején csak majdnem 40 évvel később, 2002-ben került napvilágra, és miután a története a nyilvánosság elé került, Thomas Blanton, a National Security Archive igazgatója kijelentette, hogy „Arhipov megmentette a világot”.
Hogy történt mindez?
1962 októberében egy amerikai kémrepülő felfedezte, hogy a szovjetek Kubában rakétatelepeket építenek. Az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, John F. Kennedy, felszólította a szovjeteket a rakétatelep felszámolására, és kijelentette, hogy ellenkező esetben készen áll egy nukleáris háború kirobbantására.
A két szuperhatalom ekkor valóban vészesen közel került az atomháború kitöréséhez, és ez a háború a szovjet B-59 tengeralattjáró esetével kezdődhetett volna.
A B59-es atom-tengeralattjáró, amelynek a fedélzetén Arhipov is tartózkodott, a hirosimai atombombával megegyező erejű rakétával volt felszerelve, és engedélyük volt arra, hogy adott esetben kilőjék az atomrakétát, anélkül, hogy Moszkvából erre külön engedélyt kapnának. A tengeralattjáró kapitánya tisztában volt azzal, hogy az amerikaiak hajókkal és helikopterekkel figyelik a vizeket Kuba közelében, ellenséges orosz hajók után kutatva, ráadásul az amerikai B-52 bombázók, amelyek nukleáris fegyverekkel voltak felszerelve, a szovjet légtér közelében tartózkodtak, és bármelyik pillanatban készek voltak a támadásra.
A veszély ismeretében a szovjet tengeralattjáró flotta már egy hete folyamatosan a víz alatt tartózkodott, hogy elkerüljék az amerikaiak esetleges támadását.
Ez alatt az idő alatt meghibásodott a légkondicionáló berendezésük, a hűtőberendezéseket elzárta a só, több elektromos kompresszor meghibásodott, az akkumulátorok pedig majdnem teljesen lemerültek. A hőmérséklet a fedélzeten 45 és 50 Celsius fok körül volt, a gépházban pedig a 60 fokot is elérte. A pokoli meleg valamint a magas szén-dioxid szint miatt a legénység több tagja is elájult.
Az élelmiszerkészletek is kifogyóban voltak, a legénység tagjai mindössze napi egy pohár vizet ihattak meg. A felszínen az amerikai hajók arra várták, hogy a szovjetek megadják magukat, nem is sejtve, milyen pusztító erővel bírtak az ellenséges tengeralattjáró által szállított robbanófejek.
Egy ponton az amerikaiak úgy döntöttek, hogy növelik az oroszokra gyakorolt nyomást, és figyelmeztető gránátokat kezdtek lőni a vízbe, így az oroszok azt hitték, a felszínen már ki is tört a háború. Fáradtak voltak, egyre kevesebb volt az oxigénjük, és nem volt lehetőségük kapcsolatba lépni sem más tengeralattjárókkal, sem Moszkvával, így érthető, ha a fedélzeten pattanásig feszültek az idegek.
A kétségbeesés ezen pillanataiban a B-59 tengeralattjáró kapitánya, Valentin Savitsky, ki akarta adni a parancsot a torpedók kilövésére.
Szerencsére azonban szüksége volt a másodtiszt jóváhagyására is, és Vaszilij Arhipov vehemensen tiltakozott a tűzparancs ellen, és végül sikerült meggyőznie a kapitányt, hogy ne hozzon elhamarkodott döntést a feszült pillanatokban.
A tengeralattjáró végül a felszínre emelkedett, ahol már körülvették őket az amerikai hadihajók, az égen pedig helikopterek köröztek fölöttük.
A kubai rakétaválság végül november 20-án zárult le végleg, amikor Kennedy elnök feloldotta Kuba „karanténját”, miután október 28-án Hruscsov nyilvánosan is bejelentette, hogy megparancsolta a kubai atomrakéták eltávolítását.
Vaszilij Arhipov 1998-ban halt meg veserákban, amelyhez az is hozzájárulhatott, hogy hosszabb ideig volt kitéve sugárzásnak.
https://youtu.be/453PEldRoIE
